Az erőszak békéje

Gyilkos béke, Nagyhatalmi béke, Gyászbéke, Békeparancs, Fekete péntek:- ilyen és hasonló címekkel jelentek meg kilencvenhat évvel ezelőtt, 1920. június 4-én a magyar lapok, a trianoni békeszerződés aláírása idején. Egyetlen felelős magyar politikus nem volt hajlandó aláírni az ország megcsonkítását, kifosztását, így sem Gróf Apponyi Albert, aki a trianoni magyar békedelegáció vezetője volt, sem Teleki Pál gróf, akkori magyar külügyminiszter.

 

Végül a Horthy Miklós által kinevezett Simonyi-Semadam kormány képviseletében és felhatalmazásával Benárd Ágost népjóléti és munkaügyi miniszter és Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ írta alá. Híres, rangos és közismert magyar politikus egyike sem akarta magát kompromittálni. Nem véletlen, hiszen a „borzasztó mű” Magyarországot megcsonkította és a 282 ezer négyzetkilométer területéből mindössze 93 ezer négyzetkilométert hagyott meg, lakossága pedig 18 millióról 7,6 millióra csökkent. Színmagyar népességű vidékeket csatoltak el, több mint 3 millió magyar került kisebbségi létbe.

A trianoni döntések Magyarország életképességét, nemzeti létét is veszélybe sodorták.

 

Ady Endre  évekkel korábbi látomása tökéletesen hasonlít arra a helyzetre, amikor a magyar delegáció a párizsi Keleti Pályaudvarról távozott. Ezt írja Gare de l’Esten versében: „…Idegen fiad / Daltalan tájra megy, szegény/ koldus zsivaját a magyar Ég./ Óh, küldi már felém./ Fagyos lehellet és hullaszag / Száll ott minden virág felett./ Elátkozott hely. Nekem hazám. / A naptalan Kelet.”

De vajon hazája volt-e ez az elátkozott hely, Magyarország Károlyi Mihálynak, Jászi Oszkárnak, Kun Bélának, Lukács Györgynek, Szamuely Tibornak, Rákosi Mátyásnak vagy Kádár Jánosnak? A kérdés mindig akkor merül fel, amikor veszélybe kerül Magyarország, amikor a nemzet létéről van szó. Sajnos minden nemzet életében – de különösen a magyarokéban – vannak kollaboránsok, quislingek, akik rendre elárulják hazájukat. Nálunk ez történt az őszirózsás forradalom alatt, az úgynevezett Tanácsköztársaság idején, majd ugyanazok a kommunisták újra a második világháború befejeztével, az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésével és a megtorlás idején, aztán a rendszerváltáskor, amikor kommunistákból kapitalistává vedlettek át.

Ruhacserék, átverések. Ebben zseniálisak.

 

A magyar társadalomban azért abban van egyfajta közmegegyezés, hogy bármit is írnak egyes magyar politikusokról, azért soha nem neveznék Tisza Istvánt, Horthy Miklóst, Teleki Pált, Bethlen Istvánt, Bajcsy-Zsilinszky Endrét, Kovács Bélát, Kéthly Annát, Pongrátz Gergelyt, Wittner Máriát, Bibó Istvánt, Csurka Istvánt és Antall Józsefet nemzetárulónak. Annál inkább hosszú lenne a sor a magyar bolsevista és főként a balliberális oldalon: akiket árulónak lehet nevezni, akik elárulták, idegen hatalmaknak szolgáltatták ki hazájukat.

Ezért torokszorító Áprily Lajos négysorosa, amely ugyan az igazságtalan, pusztító trianoni békediktátum idején született, a legyőzöttek strófájaként, mégis a mindenkori belső árulóinkra is figyelmeztet: „Múltunk gonosz volt, életünk pogány,/ rabsors ma sorsunk s mégsem átkozom:/ jó, hogy nem ültem győztes-lakomán/ s hogy egy legázolt néphez tartozom”.

Mai helyzetünk sem rózsás. Ötödik hadoszlopként Magyarország kiárusítói mindig újratermelődnek.

 

Bár ilyenkor, június 4-én emlékezünk a nemzeti összetartozás napjára, azért ha kisebbségben is, de akadnak külföldről jól fizetett „magyarok”, akik a hatalomszerzés mámorában éppen az összetartozást szeretnék szétverni, megsemmisíteni. Emlékezzünk Antall József első szabadon választott miniszterelnök csodálatos szavaira: „…lélekben én tizenöt millió magyar miniszterelnöke szeretnék lenni.”

A szavakat aztán tettek követték, amikor Orbán Viktor vezetésével 2010-ben a kétharmados győzelem első országgyűlési törvényében megszavazták, hogy a trianoni szerződés aláírásának gyászos napja minden évben legyen a nemzeti összetartozás napja. Nem sokkal később megalkották a kettős állampolgárság törvényét azoknak a külföldi és határon túl élő magyarok számára, akik anyanemzetükhöz akarnak tartozni.

Kik voltak azok, akik mind ezeknek a fontos döntéseknek az ádáz ellenségei voltak? Sajnos a magyar baloldal, a  vezető politikusai, a szocialisták (MSZP) és a szabaddemokraták (SZDSZ). Őket követték a később alakult kis baloldali pártocskák a többi között a Demokratikus Koalíció (DK) Gyurcsány Ferenc vezetésével, avagy az Együtt-PM Szigetvári Viktor és Juhász Péterrel az élen, a Liberális Párt, valamint az összes kicsi, Soros által támogatott civil szervezet.

Ők mindahányan gyűlölik a nemzeti összetartozást.

 

Kampányoltak a kettős állampolgárság népszavazásának igen szavazatai ellen 2004-ben, magyarán a Trianon kisebbségi sorsba taszított áldozatainak – erdélyiek, kárpátaljaiak, felvidékiek, délvidékiek – felemelkedése, hivatalosan is újra a magyar nemzet részévé válása ellen.

Ezek a balosok nemcsak a Magyarország határain kívül élő magyar anyanyelvűeket árulták el, de 2010 óta folyamatosan támadják, járatják le az Európai Unióban Magyarországot. Most már nyíltan be is vallják – Gyurcsány Ferenc, Niedermüller Péter, Újhelyi István és a többi neoliberális magyar származású európai parlamenti képviselő -, hogy mindent elkövetnek a magyar nemzeti politika lejáratásáért. A DK rendre feljelenti az EU-nál a magyar kormányt a menekültügyi szabályok szigorítása miatt.

Voltaképpen ugyanazt csinálják, mint Károlyi Mihályék, Jászi Oszkárék 1920 után külföldön.

 

Jó lesz figyelni a baloldal szavazóinak, hogy kik képviselik érdekeiket a baloldalról külföldön? Egyelőre azt látni: céljuk, kimondva-kimondatlanul hazánk gyengítése és a károkozás. Éppen ezért fontos a nemzeti összetartozás nemcsak egy napon, hanem az év minden napján. Bartis Ferenc erdélyi költő, író pontosan fogalmaz: „ …Magyar, szavad világ értse:/ Anyanyelvünk létünk vére,/ Anyánk szíve tetemére/ Átok zúdult: vége, vége…-/ És mégis élünk!”

Facebook hozzászólások

Ez is érdekes

Édes álom

Share Önjelöltek sorakoznak a balliberális oldalon. Egyesek valóban azt képzelik, hogy alkalmasak Magyarország miniszterelnökének Batthyány …

4 hozzászólás

  1. Csabagyöngye

    A Trianon-pszichózis arra a ostobaságra épül, hogy az országunkat 1920. június 4-én feldarabolták. Tévedés. A háborús vesztes Osztrák-Magyar Monarchiát osztották fel, nem Magyarországot. 1920 előtt nemzetközi jogi értelemben évszázadokig nem is létezett önálló Magyar Királyság, csak mint török vagy osztrák tartomány. Trianon tehát nem trauma, hanem az újjászületés ünnepe: ezzel a békeszerződéssel jött létre a modernkori függetlenségünk. Csak egy idióta nem tud örülni ilyen örömteli eseménynek.

    • Keresse fel sürgősen ideggyógyászát.

    • Uram! Ezzel a véleményével:
      “Trianon tehát nem trauma, hanem az újjászületés ünnepe: ezzel a békeszerződéssel jött létre a modernkori függetlenségünk. Csak egy idióta nem tud örülni ilyen örömteli eseménynek”
      Ön azonnal takarodjon ebből az országból! Ne rontsa itt a levegőt!
      (Amúgy nem tanácsolom, hogy hangoztassa, mert esetleg agyonveri érte valaki.)

    • Csabagyongye onnon mar Csernus doktor is el gondolkozna.Elt on elszakitott teruleten.Ha nem akkor szerintem nincs amit irogasson

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.