A Fidesz legnagyobb ellensége manapság önmaga. Hiába jó szándékúak a döntések, helyesek a törekvéseik, ha a kérdésekre adott válaszaik rosszak, gyengék. Az utóbbi időben nincsenek jó feleletek a kormánypárt oldaláról, nem ragadják meg azt a lélektani pillanatot, amikor tételes válaszokkal meg lehetne nyugtatni legalább a jobboldalt támogatókat.

Baljós jelek

A Fidesz legnagyobb ellensége manapság önmaga. Hiába jó szándékúak a döntések, helyesek a törekvéseik, ha a kérdésekre adott válaszaik rosszak, gyengék. Az utóbbi időben nincsenek jó feleletek a kormánypárt oldaláról, nem ragadják meg azt a lélektani pillanatot, amikor tételes válaszokkal meg lehetne nyugtatni legalább a jobboldalt támogatókat.

Túl sok a hiba, túl sok az akaratlagos és véletlenszerű tévedés, politikai baki. Ennyire nem lehet mafláskodni, ennyire nem lehet amatőrnek, kontárnak lenni. Ennyire nem lehet elengedni a gyeplőt és odadobni dilettánsoknak. Egy öt év alatt jól megszervezett demokratikus állam (új alaptörvénnyel, fontos sarkalatos törvényekkel, jól felépített adminisztrációval, rendbe tett gazdasággal és bankrendszerrel, ígéretes elképzelésekkel) könnyen átcsúszhat a szélső-balliberális, szélsőjobboldali erők kezére. Vegyük már tudomásul, mi polgári Magyarországot építők, jobboldali pártokat támogatók, szimpatizánsok, ingadozók, hogy hazánkban kintről és bentről folyamatos veremásás folyik. Hol mélyebb ez a verem, hol kevésbé. Sajnos az ásók, az áskálódok jelen pillanatban nem úgy néznek ki, hogy maguk esnének bele. Egy többségi, jobban élni akaró, biztonságra vágyó Magyarország népét akarják az út szélén álló vermekbe belelökni.

Vigyázat! Nagy a veszély. eddig még sikerült a vermek némelyikéből kimászni. De meddig? Nem lehet örökké magyarázkodni és a győzelmi trombitahang után visszavonulót fújni. Az emberek közül egyre többen a zavarodottság jeleit mutatják, értetlenségüknek adnak hangot. Merre tartunk, hová megyünk?

A Simicska-jelenséget még igazából sehol sem dolgozták fel. Nem látszik, nem érzékelhető a mindenki által megértett megfelelő válasz. Márpedig ez a jelenség a jobboldali egységet, a békemenetek által újra és újra összekovácsolt közös akaratot verheti le, számolhatja fel. Hol van az az elszántság, büszke tartás az emberekben, amely megmutatkozott, látszódott a Hősök terétől a Kossuth térig, avagy a Bem tértől a Hősök teréig? Amíg nincs a lelkekben, fejekben rend, addig kockázatos lenne bármilyen Békemenet szervezése is. Nehéz lenne újra több mint félmillió embert kivinni az utcára. Akkor mindez azért volt lehetséges, mert az országnak ártók hibát hibára halmoztak. Most mintha mi halmoznánk hibát hibára.

De visszatérve Simicskára. Megszólalásai után, ha kevesen is, de elbizonytalanodtak. Hatására többen új megoldásokat hirdetnek, egy harmadik útról képzelődnek. Persze mindenki tudja, hogy a volt fideszes üzletember zászlaja alá nem sokan fognak felsorakozni, de arra jó, amit tesz, hogy zavart okozzanak a jobboldalon és a homályból újabb önjelöltek ugorjanak elő az ország bajainak megoldására.

Maradjunk annyiban, a Fidesz legnagyobb ellensége manapság önmaga. Hiába jó szándékúak a döntések, helyesek a törekvéseik, ha a kérdésekre adott válaszaik rosszak, gyengék. Ezekben az esetekben a kommunikáció nem jut el a köztudatig. Az utóbbi időben nincsenek jó feleletek a kormánypárt oldaláról, nem ragadják meg azt a lélektani pillanatot, amikor tételes válaszokkal meg lehetne nyugtatni legalább a jobboldalt támogatókat.

Az újabb és újabb pénzügyi botrányok ellenzéki magyarázatai, vagy a vasárnapi üzletbezárás mindeközben közfelháborodást okoz. Észre kellene venni, hogy a balliberális ellenzék és megmondó embereik a szélsőjobb felé szeretnék eltolni a Fideszt-KDNP-t. Így könnyebben lehet folyamatosan fasisztázni, nácizni, diktatúrázni. Bár ez önmagában is lehetetlen, nevetséges, komolytalan, hiszen nemcsak az ideológiai gyökerek nem hozhatók össze a mindenkori szélsőjobbal, de cselekedeteik is fényévekre választják el a Fidesz közösségét a szélsőséges nézetektől. Nem beszélve arról a tényről, hogy ma is inkább az MSZP és eszmetársaik fognak össze a politikában a szélsőjobbal. Inkább azt mondanám, hogy a jelenlegi kormánypártok a valódi örökösei az egykori magyar jobboldalnak, akiknek kiemelkedő képviselői voltak a többi között: Varga Béla, Nagy Ferenc, Kovács Béla, Barankovics István, Varga László, Sulyok Dezső, Pfeiffer Zoltán, Vázsonyi Vilmos, Kéthly Anna, Antall József és Lezsák Sándor. Különböző nézeteket vallottak, különböző pártokat képviseltek, de nemzetben, hazában gondolkodtak. Ezért voltak a szovjet hadsereg által megszállt Magyarország, hazájukat eláruló kommunistáinak és bolsevik-liberalistáinak ádáz ellenségei.

Soha ennyire nem voltak baljósak az előjelek. A még mindig szétesett ellenzék – közülük többen hiteltelenek – mintha újra gombolná támadásának irányát. Kellene újra egy Kötcse, egy Millenáris, egy Várkert Bazár. Értse meg az értelmiségi elit, hogy miről is van szó, mire megy ki a tét. Hol az ellenség, hol a barát? Országszerte száz és száz polgári körben el kellene mondani, hogy mi az igazság, mi a teendő? Meg kell védeni az elért eredményeket, meg kell védeni a polgári Magyarországot! Ezek után lehetne milliókat a demokratikus államrend, a magyarság mellé állítani. Vicces lenne, ha ezek után kilopnák a sajtot a szánkból.

(Fent Galambos Tamás Nagy Imre újratemetése című festményének “kaméleonos” részlete látható.)

Ez is érdekes

Ne hazudj!

Nem múlik el nap, hogy „újságíró kollégáink” némelyike a Pesti TV megszűnésén ne örvendezett volna. …

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük