Ugyanazok

Bár eltelt hatvan év az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése óta, a módszerek, a csúsztatások, a hazugságok, a provokációk a magyar nép, a magyar nemzet ellen alig változtak.

Itt van például Paul Lendvay osztrák publicista alakja, aki ötvenhat előtt a Népszabadság elődjénél, a Szabad Népnél volt sztálinista, rákosista újságíró. A Magyar Dolgozók Pártja lapja volt az, amely uszító, fenyegető, félelemkeltő cikkeivel részben oka volt (Szabad Nép fél óra és társai) a társadalmi elégedetlenségnek és annak, hogy a törvénytelenségek igazolásával végül kitört népfelkelés. Nos, ennek a véres szájú kommunista újságnak volt harcos újságírója Lendvay Pál, azt ötvenhatban Ausztriába disszidált Paul Lendvay.

Ott már magyar-szakértőként lépett elő. Különösen a rendszerváltás óta hallatja hangját, nem hagyja békén a magyarokat, Magyarországot. Hazánkat csak akkor járatja le, ha jobboldali kormányok vezetik az országot. Amikor Horn Gyuláék és Kuncze Gáborék eladták az állami stratégiai ágazatokat külföldieknek félpénzért, ahhoz egy szava sem volt. Amikor a szocialista, szabaddemokrata kormányok, Medgyessy Péterrel, Gyurcsány Ferenccel, Bajnai Gordonnal az SZDSZ-el karöltve a mértéktelen IMF kölcsönökkel az államcsőd felé vezették az országot, Paulnak egy szava sem volt.

Bezzeg feléled íráskészsége a liberális körökben megbecsült publicistának, amikor a magyar választók többségének szavazatával nemzeti, polgári kormány kerül hatalomra.

Nemrég jelent meg Paul Lendvay új könyve, Orbán Magyarországa címmel. A cím is dehonesztáló, hiszen sugall, üzen is egyben. Ez nem a miénk, a nép országa, hanem egyes egyedül Orbáné, kimondva és kimondatlanul, a diktátoré, akit hol Putyinhoz vagy valamelyik keleti despotához hasonlítanak. De ez hagyján. A Süddeutsche Zeitung cikkírója, Cathrin Kalhweit a volt magyar, most osztrák publicista könyvét elemzi. Vezető helyen idéz a könyvből, miszerint Magyarországon kevésbé valószínű a demokratikus hatalomváltás. Tehát folytatva a gondolatsort, Lendvay sejteti, hogy Orbánt csak erőszakkal lehet eltávolítani, hiszen nagy a támogatottsága. De mire gondolhat Paul? Merényletre, fegyveres puccsra? És mit sírhat vissza a könyv szerzője? A kommunista diktatúra, káoszos napjait?

Aztán újabb kiemelés a kötetből a Süddeutsche Zeitungban: „Orbán Viktor  az alkotmányosság leple alatt, alkotmányjogi eszközökkel, alkotmányjogi puccsot hajtott végre… ez a módszer iskolát teremthet”. És az EU eddig nem tudott mit tenni ellene – tette hozzá Cathrine Kalhweit. Ezek szerint mégis csak demokrácia van Magyarországon? Csak az a baj, hogy nem liberális?

Mostanában különleges figyelmet kapott 1956, a forradalom és szabadságharc hőseinek lejáratása. Az MSZP-s Havas Szófia az orosz televízióban nemes egyszerűséggel az ’56-os hősöket fasiszta ellenforradalmároknak nevezte, akik a forradalom alatt házról házra járva keresték a kommunistákat és a zsidókat. Havas csak azt felejtette elmondani, hogy a fegyveres egyetemisták, a pesti és budai srácok ávéhásokat kerestek, akik szörnyű bűnöket követtek el a magyarság ellen. S ha az ávéhás pribékek közül sok volt a zsidó, arról ki tehet? Ezzel a jelzővel nem kellene visszaélni.

A deheroizálást folytatták a Klub Rádióban, ahol ellenforradalomnak nevezték 1956-ot. Tóta W. Árpád, a HVG publicistája minden ízléstelenségi rekordot megdöntött, amikor kifejtette a Tilos Rádióban, a Régen minden jobb volt műsorban, hogy Kádár János 1956 nyeresége volt.

Hőssé magasztalja a mészárost, a gyilkost, akinek kezéhez sok száz fiatal vére tapad és sok százezer család tönkretétele.

Az úgymond szólás-és sajtószabadság hiányában szenvedő Magyarországon ki lehet az mondani nemzeti ünnepünkről, ahogyan Tóta W. tette: „beteg dolog, hogy az összes ünnepünk búval baszott, eltiport forradalom. Folytathatnám a sort a balliberrálisok 1956-ról szóló lejáratási kampányát.

Hab a tortán, hogy most már a még élő ötvenhatosokba is belekötnek. Az RTL Klub és a HVG megkérdőjelezte Dózsa Lászlóról az 1956-ban készült puskás-sapkás fotó eredetiségét. Szerintük az a pesti srác nem Dózsa Laci. A következő fázis az lesz majd, hogy Dózsa László nem is harcolt a Divatcsarnoknál, nem is végezték ki a szovjetek.

dozsalaci56

Bár a magyar orvosok megmentették életét, a kórházakat járó pufajkások karmai közé került, és a Mosonyi utcai laktanyában ávéhás vallatói szétrugdalták sebesült fejét. Erről szólt az az 54 perces dokumentum-játékfilmünk, Nem vallott, eltemetve címmel, amely felidézte a felemelő napokat. A tömegsírba dobott Pesti Srác életjelét hallva a két bátor sírásó az éjszaka egy stráfkocsin betolta Lacit a Szövetség utcai kórházba. Ez is kitalált történet? Dózsa László forradalmár-és szabadságharcos ezek szerint nem is létezett? Dózsa László színész nincs is?

A bolsevistáknak, a kommunistáknak kitalációja volt a megtorlás idején, hogy a forradalom alatt, bűnőzök, utcalányok, köztörvényesek és horthysta tisztek harcoltak.

Talán már akkor arra gondoltak a gyilkos terv kidolgozói – Apró Antal, Kádár János, Biszku Béla és a többiek –, a bírák, mint Vida Ferenc, Tutsek Gusztáv, Borbély János –, hogy elkerülhetik a felelősségre vonást, ha nem bűntelen polgárokat végeznek ki. Ez valóra is vált a magyar politikai elit gyengesége miatt. A gyilkosok, a hóhérok ágyban és párnák között haltak meg, hosszú ideig magas nyugdíjat élvezve. Ezért lehet a hatvanadik évfordulót gyalázni és valótlanságot állítani róla.

Miután Dózsa László forradalmi tetteiről számos önvallomás, cikk, könyv, fotó, film készült, ezért nem is akarunk beszállni ebbe a méltatlan, gyalázatos vitába. Nem véletlen, hogy a gyűlölködő, elfogult RTL Klub és a HVG nem ötvenhat emlékezetét erősíti, hanem 1956 lejáratásában jeleskedik. Most célkeresztbe helyezték Dózsa Lászlót. Ők az ugyanazoknak eszmei utódai, akik azt állították, hogy 1956 ellenforradalom volt.

Laci még 2003-ban nyilatkozott nekem és az Ötvenhat arcai című interjú kötetben is olvasható: „Ötvenhat is egyre hazugabb lesz, egyre messzebb kerül tőlünk. Én ebben már nem akarok részt venni.” Tizenhárom év telt el. A demokrácia jegyében egyre erőteljesebb támadás éri nemzeti ünnepünket, a szabadságért életüket adó forradalmárokat. S mindezt tehetik büntetlenül.

A PestiSrácok.hu most közzé teszi azt fotót Dózsa Laciról, amely még 1955 körül készült. Ez a kép összehasonlítva a híres puskás, simléderes sapkás fotóval, önmagáért beszél.

Dózsa László, 1955; Dózsa László, 1956
Dózsa László, 1955; Dózsa László, 1956

Nem szeretnénk Kádár rajongókkal, a népfelkelést tagadókkal vitába bocsátkozni. Ez nem vitatéma.

Facebook hozzászólások

Ez is érdekes

Szánalmasak

Share A Magyar Nemzet végleg eltávolodott a konzervatív, jobboldali és nemzeti újságírástól. A Magyar Idők …

9 hozzászólás

  1. Lendvay sejteti, hogy Orbánt csak erőszakkal lehet eltávolítani, hiszen nagy a támogatottsága.
    Ha nagy a támogatottsága,alighanem jól csinál valamit,s ez a kormányzás. És eszébe se jusson az álbaloldali kisebbségnek újabb tanácskosztársaságot csinálni,mert abból nagy bajuk lesz.

  2. ” ennek a véres szájú kommunista újságnak volt harcos újságírója Lendvay Pál, azt ötvenhatban Ausztriába disszidált Paul Lendvay”

    Először ezek a söpredékek vették fel a nyúlcipőt, no meg az ávósok.

  3. “ávéhás pribékek közül sok volt a zsidó”

    És a kommunista pártba, majd az AVH – ba belépett nyilas!

  4. Az a baj, hogy az egyetemeken is ez a söpredék vezeti félre a fiatalokat.

  5. re: Erdő Géza
    2016-11-01 at 18:33

    Ne bízzátok ‘kecskére káposztát’.

    re: Erdő Géza
    2016-11-01 at 18:23

    … hát, Nyugaton is volt minden. Szerencsére az AVH-sok csak ritkán mutatkoztak magyarok között. Legrosszabb a ‘ki küldött, ill. kiküldöttek’ buzgó siserahada volt de munkájuk kb. annyira volt effektív mint a számítógép képernyőjébe helyezett kamera — csak arra volt rálátásuk ahol semmi sem történt.

  6. Én nyomát sem látom a kényszeres moszkvapártiságnak, a nyugatellenes retorikának és a civilek, alternatív közösségek üldözésének a mai baloldalon. A kormány viszont mintha pont az csinálná, mint annak idején Rákosiék és Kádárék.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.