Friss

A hazafi

Emlékeznek A hazafi című amerikai történelmi filmre? Bizonyára sokan látták Mel Gibson csodálatos alakítását. A több mint két órás filmdrámában megkaptuk a rövid összegzését annak, hogy mitől lesz valaki hazafi. Mert a hazafi valami olyasmi, mint Benjamin Martin (Mel Gibson), aki békés otthonát hagyja ott, hogy harcba induljon a britek ellen az amerikai függetlenségi háborúban a szabadságért, az otthonáért.  Egyébként …

Még több »

Kávé mellé

Többé nem ébredhetünk együtt Máté T. Gyulával, nem kuncoghatunk fanyar humorú, pengeéles írásain. A Magyar Hírlapnál ismertem meg a halk szavú, csendes külpolost, aki cikkeiben rendre halálpontos elemzéseket adott az aktuális külpolitikai kérdésekről. Hamar összebarátkoztunk, és hamar a külpolitikai rovat vezetője lett. Köztudott volt, hogy a Magyar Hírlap nagyon gyorsan váltott át  szélsőliberális lapból polgári, jobboldali, konzervatív napilappá. Sok, régi …

Még több »

Hét perc

Nyár végén, évente egyszer Imre öcsém és a család találkozik Bécsben, a Grinzingben, ahol összeülünk egy heurigerben (borozó), isszuk a sturmot (murci), a zöld veltelinit és falatozzuk azokat a finomságokat, amelyeket a mellettünk ülő osztrákok kedvelnek: húskenyeret, sülteket, bécsi virslit, véres hurkát, olykor wiener schnitzelt krumplisalátával, káposztával és sajtokat. Ilyenkor emlékezünk édesapánkra, aki félig bécsi volt (édesanyja, a mi nagyanyánk …

Még több »

Falkákba verődve

A farkas alapvető ösztöne, hogy csak akkor támad, még a gyengébbre is, ha maga mögött érzi a falkát. De ilyenkor sem szemből, hanem hátulról, sunyi módon cserkészi be áldozatát. A liberális, balos vezérek is csak akkor nyitják ki szájukat, ha megfelelő támogatást éreznek maguk mögött, külföldön és belföldön egyaránt. Nem véletlenül akkor a leghangosabbak az Európai Unióban (Niedermüller Péter, Újhelyi …

Még több »

Örökkévalóság

Kétezertizennyolc tavaszán, nyarán nagyon sok barátunkat, újságírót, költőt, közéleti embert, színészt, rendezőt veszítettünk el. Az ember ilyenkor óhatatlanul elgondolkodik, hogy ki-ki milyen minőségben távozott el az élők sorából és mit, milyen értéket hagyott az utódokra, a következő nemzedékre. Könyveim között kutatva kezembe kerültek Seneca Erkölcsi levelei. A nagy filozófus érezte, hogy gyilkos neveltje, Néró előbb-utóbb életére tör. Tanítások a bölcsességről, …

Még több »

A bigott

Felkapta vizet a liberális sajtó és Heller Ágnes filozófus védelmezői csatasorba álltak az aláírásgyűjtő ív előtt. Mindezt azért, mert a kormányszóvivő annak nevezte, ami: bigott, vén kommunistának. Tamás Gáspár Miklós egyenesen kijelentette, hogy a professzor asszony nem kommunista, hanem antikommunista. Mi több, harcolt a kommunizmus ellen – Tamás Gáspár csak tudja, hiszen ő (ezen a héten) marxista, és ezek szerint …

Még több »

Élünk és meghalunk, hát kívánj szép álmokat…

Még mindig fülemben cseng Illés Lajos és Bródy János dala. Egy nyári balatonfüredi koncerten hallottam először vagy ötven éve. Ugyanitt csendült fel Az ész a fontos nem a haj. A rendőrök közben igazoltatták a hosszú hajúakat, a „gombafejűeket”, köztük bennünket is barátaimmal. Civil ruhások kivittek néhány fiatalt további kezelésre. Így éltünk akkoriban, a kádári gulyáskommunizmusban. Egy rossz pillantás a rendőrre …

Még több »

Permanens médiaháború

Azzal, hogy visszatért a Hír Tv a jogos tulajdonosához – a politikai többséghez, a jobboldal politikai közösségéhez –, még egyáltalán nincs vége a csatának. Most jutott el a magyar média  arra a pontra, a fifty-fifty szintre. A rendszerváltozás óta eltelt 28 év, és a balliberális, valamint a jobboldali, nemzeti média befolyása végre egyenlőnek tekinthető. Hogy világosan lássunk, emlékeznünk kell a …

Még több »

Titkos életek

Most, hogy az Aranycsapat nagy krónikása is elment, sok minden eszembe jutott a korról. A megaláztatásokról, a besúgásokról és arról a gyalázatról, amikor egy rendszert csak úgy tudott fennmaradni, ha tízezreket foglalkoztatott tartótisztként, további százezreket pedig ügynökként, besúgóként. Micsoda aljas világ volt az, ahol barátkoztál, kezet fogtál olyan emberekkel, akik aztán jelentettek rólad. S erről semmit sem tudtál, legfeljebb sejthettél …

Még több »

Salom

Ezzel a köszöntéssel fogadták Tel Avivban, csaknem harminc éve azt a magyar, idegenforgalommal foglalkozó újságíró delegációt, amely a hidegháború, a kommunizmus évtizedei után először léphettek Izrael földjére. Az El-Al légitársaság először szállhatott fel Ferihegyről és szállt le a Ben Gurion repülőtéren, hogy onnantól rendszeres légi járat induljon el a két ország között. Béke, békesség, nyugalom, biztonság, egészség. Mind-mind beletartoztak ebbe …

Még több »

Megállt az idő

A magyar kultúra szemléletében, világlátásában 28 éve, a rendszerváltás óta nem változott semmi. Többnyire ugyanazok a megmondóemberek, vagy az általuk kineveltek, indokrináltak irányítják a magyar irodalmat, a magyar képző-és iparművészetet, a magyar színházi világot, a filmipart,  a magyar történelmi múlt feldolgozását, mint anno Aczél György idejében. Aczél fémjelezte időkben otthonosan mozogtak azok (vagy ideológiailag mozogtak volna, ha éltek volna), akik …

Még több »

Kun Bélától Kádár Jánosig

Huszonkilenc éve, 1989. július 6-án halt meg Kádár János, az utolsó magyarországi kommunista diktátor. Előtte két vérszomjas kommunista diktátorkodott Magyarországon, az egyik Kun Béla volt, aki 1919-ben 133 napig száz számra gyilkoltatta a magyarokat, a másik a véreskezű Rákosi Mátyás volt, aki hét éves ténykedése alatt gyakorlatilag kiírtotta a magyar középosztályt, felszámolta az egykori magyar uralkodó osztályt, ezreket veretett agyon, …

Még több »

Amerikai álom

A magyarokban mindig is volt egyfajta naiv álmodozás a távoli Amerikáról, az amerikai szabadságról és sokat vártak tőle. Különösen a második világháború, a szovjet megszállás után sokan úgy gondolták, hogy majd jönnek az amerikaiak és megszabadítanak bennünket a kommunistáktól. Megváltóként tekintettünk rájuk. Hosszú idő volt lerombolni a mítoszt, kérdés, hogy mennyi idő alatt épülhet vissza. Apám mindig mondta otthon, hogy …

Még több »

Niedermüller, Szanyi, Ujhelyi és a többiek…

Ígérem, többet nem írom le ezeket a neveket, nem fertőzöm meg ezekkel a gonosz bacilusokkal, vírusokkal az internetet. A klaviatúra is értékesebb annál, minthogy ezeket a neveket leüssem rajta. Ezentúl csak így fogom nevezni őket: a Kollaboráns, a Quisling, a Labanc és a többiek. Vannak, akik nyíltan felvállalják árulásukat, de vannak néhány százan, akik bujkálnak és ott ártanak, ahol tudnak. A …

Még több »

Végjáték

A komcsik pártja kemény! – régi mondás ez. Meg az is, hogy a bolsevisták („azaz mi” – ahogy Kádár fogalmazott) különleges anyagból vagyunk gyúrva. Ezért gyilkolhatták le büntetlenül az ötvenhatos forradalmárokat. Ez a „különleges anyag” felmentette őket. Ezek alapigazságnak nevezett hiedelmek, amit évtizedekig a baloldali támogatók még el is hittek. Ma már egyre több a kétség, egyre nagyobb a bizonytalanság …

Még több »