A magyar ellenzék erkölcsileg megbukott

Nem először. Elárulták választóikat, akik azért küldték őket a parlamentbe, hogy az érdekeiket képviseljék.

A balliberálisoknak és a Jobbiknak eszébe sem jutott, hogy ígéreteiket esetleg betartsák. Egy világjárvány kellős közepén, a válság idején is fontosabb számukra a kicsinyes pártérdek, a hatalmi harc, mint a koronavírus elleni küzdelem.

Nem először tették ezt. Akkor, 2008-ban, a gazdasági világválság idején az MSZP és az SZDSZ hagyta cserben a svájci devizahitellel küszködő lakosságot, elvették a 13. havi nyugdíjat, valódi megoldások helyett, Gyurcsányék és Bajnaiék újabb megszorító csomagokat szabadítottak a magyar emberek nyakába.

Utódaik, a jelenlegi ellenzék nem járult hozzá a járvány elleni védekezésről szóló törvény elfogadásához, az ellenzéki képviselők elutasították a törvényjavaslat házszabálytól eltérő tárgyalását múlt héten, ezért az előterjesztést sürgősséggel, legkorábban ma fogadhatja el a Ház.

Amíg Európa és a világ számos más országában az ellenzék együttműködik a kormányzati erőkkel, egymás után vezetnek be kijárási korlátozást vagy kijárási tilalmat a vírus elleni küzdelemben, addig a magyar balliberálisok ellenszegülnek a védelmi intézkedéseknek. Ezért történhetett meg, hogy Szabó Tímea párbeszédes képviselőnő a parlamentben, házmestereket is megszégyenítő rikácsolásával utasította el a védő-óvó intézkedéseket – inkább vesszen a lakosság, csak vesszen Orbán.

A házszabálytól eltérő tárgyalást 137 igennel szemben 52 ellenzéki nem szavazattal utasította el a parlament. Igennel szavaztak a Fidesz és a KDNP képviselői, a nemzetiségi képviselő, illetve négy, a Mi Hazánk színeiben politizáló független képviselő, elutasították a házszabálytól eltérést a Jobbik-, az MSZP-, a DK-, az LMP-, a Párbeszéd-frakció jelenlévő képviselői, valamint hat független képviselő. Ezzel világossá vált, hogy ismét semmilyen létfontosságú ügyben nem számíthatunk a magyar ellenzékre. A veszélyhelyzetre fittyet hánynak a DK-s, az MSZP-s és a momentumos magyar politikusok az Európai Parlamentben, ahol tovább folytatják aknamunkájukat Magyarország és kormánya ellen. Azt terjesztik hazug módon, hogy a „felhatalmazási törvény” elfogadásával Orbánék a diktatúrát készítik elő.

Érdekes, eddig is diktatúráztak, ezek szerint csak most jönne?

Miután az Európai Unió nem segíti tevőlegesen tagállamait a vírus terjedése elleni küzdelemben, nem véletlen, hogy az EU egyes vezetőinek jogállamiságot firtató kritikájára Orbán Viktor miniszterelnök félreérthetetlen üzenetet küldött az Európa Tanács (ET) főtitkárának bírálatára, amelyeket Marija Pejčinović Burić a koronavírus-veszélyhelyzettel kapcsolatos magyarországi jogalkotási folyamat kapcsán írt. A magyar miniszterelnök levelében felkérte a főtitkárt, hogy legyen szíves tanulmányozni az Országgyűlés előtt lévő törvényjavaslat pontos szövegét, mielőtt hülyeségeket beszél, illetve legyen szíves összehasonlítani más tagállamok gyakorlatával.

Ha Ön nem képes segíteni nekünk a jelenlegi válsághelyzetben, kérem, legalább tartózkodjon a védelmi erőfeszítéseink akadályozásától – zárta az ET főtitkárának írt levelét Orbán Viktor. Egy biztos, eddig úgy ismertük Brüsszel uniós  apparátusát, amely érzékeny az emberi jogokra, az illegális bevándorlók jogaira, könnyedén leckéztetett más tagállamokat, most viszont a világjárvány idején, az EU tagállamok többezer halottja, több százezer fertőzöttje ellenére cselekvése lelassult, szinte megbénult. A sürgős anyagi segítséget, a koronakötvények létrehozását blokkolja a brüsszeli elit.

Itthon a törvényjavaslat általános vitája a héten kedden lesz a határozathozatalokat követően. A kétharmados támogatást igénylő előterjesztés lehetővé teszi majd, hogy a kormány megtehessen minden olyan intézkedést és megalkothasson minden olyan normatív rendelkezést, amely a koronavírus-járvánnyal összefüggésben az állampolgárok élet-, egészség-, személyi, vagyon- és jogbiztonságának, valamint a nemzetgazdaság stabilitásának garantálása érdekében szükséges. A javaslat szigorítaná a büntető törvénykönyvben a karantén megszegésére és a rémhírek terjesztésére vonatkozó szabályokat is.

Reméljük, ez nem a vég, de az egyre világosabbá válik, hogy apokalipszis jellegű támadás zajlik az emberiség ellen a koronavírus képében. Nem tudjuk igazán honnan jött ez a vész – vannak sejtések –, nem tudjuk, ki gerjesztette, nem tudjuk mivel lehet gyógyítani, mi az ellenszere, nem tudjuk, hová tart és mi lesz a vége. Ilyen még az emberiség történetében nemigen volt. A modernkori történelemben a sárgaláz, a spanyolnátha és a tüdővész orvosi ellenszerét, gyógyszerét viszonylag gyorsan megtalálta az orvostudomány. Rohamléptekkel folynak vizsgálatok, de egyelőre értetlenül állunk a koronavírussal szemben. 

Jelenleg az egyetlen orvosság a vírussal szemben az emberi kapcsolatok megszakítása, az emberi közeledés, a személyes érintkezés korlátozása, a távolságtartás mindenkitől: barátoktól, szerelmektől, szülőktől, családoktól, gyermekektől, unokáktól. A kérdés, hogy ez milyen lelki traumát fog okozni hosszútávon. Lehet, hogy ez a lelkekben pusztítóbb lesz, mint a vírus? Reménykedjünk, hogy a vírus eltűntével inkább szerényebben, visszafogottabban, felelősségteljesebben, tudatosabban nézzük majd a világot.

Most már egyre nyilvánvalóbb, hogy a magyar ellenzék többszörös lépéshátrányba került, futnak Orbán Viktor újabb és újabb válságkezelő, vírus-ellenes intézkedései után. Javaslataik, tanácsaik, erőszakos fellépéseik nevetségessé kezdenek válni. Ellenséges, magyarellenes magatartásukat már alig tudják leplezni. Jól fogalmazta meg Szánthó Miklós, hogy a kormánynak nem ellenzéke van, hanem a hazának ellensége.

A balliberális ellenzék, a jobboldali kormányt gyűlölő megmondóemberek, a szűk értelmiségi elit óriási lehetőséget szalasztott el az újabb választók megnyerésére. A szimpátia, a levegő kezd fogyni körülöttük. Ez, az önmagát tévesen meghatározó ellenzék, hosszú idő óta szembe megy az ország egészségére, biztonságára, gazdasági felemelkedésére törekvő emberek akaratával. Szembe mennek a lassan négyötödet elérő többség kívánságával és képviselnek egy alig látható, meghatározhatatlan  kisebbséget, amelynek gazdasági forrása külföldről jön. Az tény, hogy Trianon óta a több, mint ezerszáz éves, európai kultúráltsággal rendelkező Magyarország elpusztításának még mindig sok a híve. S láthatólag eléggé aktívak.