Az újságírók Csendesen mennek el

Csaknem negyven éve ismertem meg Csendes Csabát, mint az Észak-Magyarország Napilap munkatársát. Rádiósként tényfeltáró riportot készítettem Nyékládháza párttitkáráról, aki visszaélt a hatalmával, kiskirályoskodott, önkényeskedett a községben. Ezen a szinten általában lehetett kritizálni. Ebből aztán lett is egy kis csörte Grósz Károllyal (későbbi pártfőtitkárral), a Borsod-Abaúj-Zemplén megye pártbizottságának elsőtitkárával. A félórás riport (Választóvonal) végül adásba került, mert a nagyok, az MSZMP élvonalbeli emberei – Hárs István, a Magyar Rádió elnöke és Grósz – kiegyeztek. Ebben az igen nehéz, kényes munkában, a dokumentumműsor létrehozásában segített nekem Csaba. Akkor váltunk nemcsak kollégákká, hanem barátokká is.

Magas, nyurga, sokdioptriás szemüveges fiatalember halk, de határozott beszédével, roppant tájékozottságával, műveltségével, kifogyhatatlan érdeklődésével, kíváncsiságával vonta magára a figyelmemet. És most egy gyógyíthatatlan súlyos betegség elvitte a mindig tenni, alkotni vágyó férfit, amely betegséget hónapokon keresztül tudatosan élte meg.

Igazi újságíró volt, a valós élet felfedezője, rendszerezője.

A Képes Újság hetilapban a vidék Magyarországát mutatta be szocioriportjaiban. Nem volt véletlen, nem volt kérdéses, hogy a rendszerváltás és a médiaháború idején melyik oldalra álljon. Természetesen a nemzeti oldalon állt, már csak neveltetése kapcsán is, hiszen a Nyírségben kicsi gyermekként élte meg édesapja szenvedéseit, betegségeit, amit Szovjetunióból, Szibéria kényszermunkatáboraiból hadifogolyként hozott haza.

Mit is keresett volna Csaba a baloldalon, a liberálisok térfelén, akik folyamatosan megtagadták, megtagadják, elárulják hazájukat.

Nem volt véletlen, hogy amikor 1993-ban kineveztek a Magyar Televízió Híradójának és A Hét műsorának főszerkesztőhelyettesévé, Csendes Csabát hívtam belpolitikai rovatvezetőnek. Az újságírásban a bizalom a legfőbb erény. S Csabában nemcsak szakmailag, hanem emberileg is megbíztunk. Neki hátat fordíthattam.  Nem is csalódtunk benne. Mindvégig kitartott a polgári átalakulás mellett, a legnehezebb időkben is. Amikor az újra megtévesztett tömegek a kommunista és a liberális gőgöt, a „minden eladó!” embereit juttatták hatalomba 1994-ben Horn Gyula és Kuncze Gábor személyében, akkor a többi között a legdurvább tisztogatások kezdődtek a közszolgálati televízióban és a Magyar Rádióban. Csendes Csaba is az utcára került. Együtt dolgoztunk tovább fizetség nélkül és Kiskunlacházán elkészítettük Pálfy G. Istvánnal az Ez a Hét című hetilapot.

Aztán szétváltak útjaink. Az alkotó ember nem válogat, újat és újat akar felmutatni.  Csendes Csaba szerkesztő, újságíró, alapító főszerkesztője lett a Magyar Katolikus Rádiónak, jelenleg Szent István Rádió. Mint a Magyar Televízió, majd a Duna Televízió felelős szerkesztője, számtalan dokumentumfilmet készített, vitabeszélgetéseket szerkesztett. Megjelent könyvei olyan új világot, új távlatokat jelenítettek meg, mint az Első Magyar Szívcsere (szatirikus regény, 1988) a Gyászmagyar (dokumentumkönyv, 1989) vagy a Bokréta volt Románia kalapján (dokumentumkönyv, 1990), aztán a Most jöttem a pápától (riportkönyv, 1991).

Nem minden újságíró tud Magyarországon megélni a szakmájából. Más utakat keresett, vállalkozni kezdett. Beindult az üzlet, de jött az átkozott, minden álmot szétrágó kór. S ezt a gyógyíthatatlan betegséget hívő emberként, emberi méltóságát megőrizve viselte. Önfeláldozó, adakozó ember volt. Az Egyesült Államokban, Buffalóban több diplomásként szociális munkát vállalt és egy intézetben éveken át beteg, gyógyíthatatlan embereket ápolt karitatív alapon.

A sors ugyanazt szánta neki, mint akiken segített, a tehetetlenséget.

Nem volt egyedül, szerettei körülötte voltak. Visszakapta máshonnan azt a szeretetet, amit másnak adott. Ha megélte volna, ebben is az élet kifürkészhetetlenségét kereste volna, az okokat. Miért pont én?

A médiaháború egyik méltatlanul elhallgatott, jobboldali harcosa volt. Csendes Csaba azok közé tartozott, akik nem pozícióért, pénzért, kitüntetésekért tették, amit tettek. Jutalmul nem is kapott semmit. Pedig az ilyen harcosok nélkül nem ott állna a jobboldali, nemzeti média, ahol jelenleg elhelyezkedik a térképen. Mindenesetre jó szívvel csinálta, amit csinált.

Télen született, hatvanhárom évvel ezelőtt, csak huszonegy nap választotta el attól, hogy megérje a hatvannegyediket. Kedves Barátom, Nyugodj Békében!

Facebook hozzászólások

Ez is érdekes

A hazugság tüntetése

Hadházy Ákos újra földre került. Egyszer már megismerkedett a padlóval, amikor LMP-s párttársa, Sallai Benedek …

10 hozzászólás

  1. Címszó az értelmező szótárból

    ÉSZAKMAGYARORSZÁG

    1. A Trianonban megcsonkított ország három maradék megyéjéből, és egy elsikkasztott kistájból (Gömör) összetákolt, politikai és környezeti kárral sújtott terület.
    2. Az igazságtól és az olvasótól független, a tulajdonostól és a régi gazdától függő ócskaság. Esemény után kullogó, az MTI-t, a Magyar Rádiót, az MTV-t követő (teg-) napilap.
    Szerkeszti az unalom és a szerkesztőbizottság. Jóváhagyja a tulajdonos által alkalmazott főszerkesztő. Engedélyezi a lélekben alkalmazott, az MSZMP kurzus alatt begyakorlott öncenzor. Finanszírozza a tulajdonos, a félrevezetett olvasó és a lapba kényszeríttet hirdető. A lap mindezek ellenére veszteséges valamennyim résztvevő számára. (kivéve talán a papírgyárat, a nyomdát, és az adót, bezsebelő államot)
    DE! Mintegy ötven ember megél belőle, azzal a hamis tudattal, hogy Ők újságot írnak, és tömegeket tájékoztatnak. Azokkal a hírekkel, amelyeket az előző napi Rádió TVmár Legalább ötször elmondott, és Ők változatlanul, (betűhíven) újra leírnak! Az olvasó ezt már felmondásszerűen visszamondani képes, mint a visszatekert magnó.
    Az ilyen újság faluhelyen mégis nélkülözhetetlen, mert a Rádió híreivel nem lehet begyújtani, ablakot pucolni, sem segget törölni! 1995

    Romlott szellemi táplálék

    A ló nem iszik piszkos vizet. Az ember még kényesebb, a tápláléka minőségére. Akkor mi magyarázza, a szellemi táplálék iránti igénytelenséget?
    Az emberek mindennapi szellemi tápláléka a sajtó. Mit tálal nekünk? Száraz, lapos, emészthetetlen közhelyeket. (Kenyérből meg ennénk-e?!) Mellé a híreket, a TV, rádió által ötször elmondott csontját! Tálal még zsíros panamákat (sovány, száraz körítéssel), mert a lap lekötelezettje az el követőnek. De muszáj róla írni, a látszatot fenntartandó! Aztán vannak vértől csepegő, nyers-húsba vágó gyilkosságok edzett gyomrúaknak. Hozzá salátának, zöldségek-baromságok. Az egész hazugság szósszal leöntve, a félrevezetés pikáns módszereivel fűszerezve. Kényes gyomrúaknak bizony nehéz étel. A jó szeműekre hánytató hatással bír. Másoknak, csak később üli meg a gyomrát.
    Egy biztos: a főszerkesztőnek székrekedést okoz. Úgy megreked a széken (-ben), hogy felállíthatatlan, akkor is ha a lap eladhatatlanná válik! A székrekedés egészség romboló, belülről rothasztóhatásáról sokat tudnánk beszélni, külsőleg a beteg hízása, anyagi gyarapodása látható, és bűzös lehelete a lapból is kiárad.
    Az, hogy Ő maga szenved-e, arról nincsen tudomásunk, de világfájdalmas, gyötrődő arc kifejezése, több mint árulkodó jel.

    1996. március Itt ózdi/görömbölyi efftárs az ihlető!

  2. ANNÓ, MINDEN CIKKÉT SZERETTEM OLVASNI ! NYUGODJON BÉKÉBEN !

  3. Szerettem,tiszteltem,gyászolom.HM

  4. Kutyából nem lesz szalonna, belőlük becsületes ember!
    „írók, politikusok, mindenfajta újságok riporterei, röviden irodalmi ügynökök úgy a szocialista mozgalomban, a fenekük pedig a német sajtón ül. Minden újságon rajta tartják a kezüket, és elképzelheted, hogy milyen émelyítő az, az irodalom, amit ez eredményez.” Ez az egész zsidó világ, Michael Bakunyin.
    Liszt Ferenc, 1811-1886, (már, vagy még? Tudta!) Die Israeliten A zsidó folytatja a pénz kisajátítását, és az állam torkát pénzeszsákja szájának a szorosabbra vagy lazábbra engedésével fojtogatja. A sajtó minden eszköze a kezében van, hogy a társadalom alapjait szétzúzza. Ő az alapja minden olyan vállalkozásnak, amely a trón ledöntésére, az oltár széttörésére és a polgári jog megszüntetésére irányul.”

    „Birtokba vették a szépirodalom és az újságírás terét. Mint sáskasereg rohanták meg a sajtót, hatalmukba kerítették az időszaki iratokat, magukhoz ragadták a gondolatok vezérlését, s meg fészkelni látszották magukat a közvélemény-árulásban.

    • Mahir Kara, inkább aludtál volna 4 óra 38-kor, mint hogy tovább írjad a sajtótól való fröcsögésedet. GHa nem tudsz harangot önteni, ne oktass kis senkit a harangöntésről, jó? És a szoc. sajtóról való őrjöngésedet ne annak a szenvedélyesen , tisztán és az igazságnak elkötelezve dolgozott, sokat szenvedett nagyon-nagyon tiszteletre méltó újságírónak a halála miatt add elő, akit a szakma is, az olvasók is gyászolnak.
      Nyugodj békében, Csendes Csaba. Részvétem a családnak. Volt Észak-magyaros újságíróként is.

    • sebestyén istván

      Mahír ! Kisnyilas voltál Szálasi testvér bigádjában? És ma miért bujkálsz beszari hernyó módjára ?

  5. Mahir Kara, inkább aludtál volna 4 óra 38-kor, mint hogy tovább írjad a sajtótól való fröcsögésedet. GHa nem tudsz harangot önteni, ne oktass kis senkit a harangöntésről, jó? És a szoc. sajtóról való őrjöngésedet ne annak a szenvedélyesen , tisztán és az igazságnak elkötelezve dolgozott, sokat szenvedett nagyon-nagyon tiszteletre méltó újságírónak a halála miatt add elő, akit a szakma is, az olvasók is gyászolnak.
    Nyugodj békében, Csendes Csaba. Részvétem a családnak. Volt Észak-magyaros újságíróként is.

  6. sebestyén istván

    Jól megy ma sseff k-k dolga, Orbanisztányban. Arra emlékeznek, amire csak a szelektív agyuk kíván.

  7. gyurcsányiviktor

    Vivát Liszt Ferenc ! (nem csak a zenéje miatt …)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük