Forradalmaink, szabadságharcaink

Kevés nép büszkélkedhet ennyi forradalommal, szabadságharccal, mint a magyar.

A legnagyobbak kétségkívül a Rákóczi-féle szabadságharc, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc, valamint az 1956-os forradalom és szabadságharc voltak. Mindegyiknek volt európai, sőt világméretű hatása is. S mint ahogy minden magyar forradalomnak voltak hősei, úgy minden felkelésnek voltak árulói is.

A legtöbb áruló, a legtöbb quisling – talán a labanc hagyományokat követve –, akik idegen érdekeket szolgáltak, 1956 táján kerültek napvilágra, és szinte kivétel nélkül kommunista vagy balliberális volt. De az is igaz, hogy egységes nemzetként ekkor kívánta a döntő többség, az egész ország lakossága a szabadságot, a függetlenséget, a parlamentáris demokráciát a bolsevizmus ellenében.

Azt már akkor megszokta a magyar nép, hogy a baloldal mindig elárulja a hazát, hiszen emlékezetében élénken élt az úgymond 1918-as Károlyi-féle őszirózsás forradalom és az 1919-es kommün. Akkor is gyilkolták a védtelen, jogaikat védő polgárokat, a „Lenin fiúk” (Kun Béla, Szamuely, Pogány József, Bőhm Vilmos, Jászi Oszkár katonái, ötvenhatban az ávéhások és pufajkások) akkor is szövetkezni próbáltak a megszállókkal (románokkal, franciákkal, szerbekkel, csehekkel stb.) a gyilkolászás közben csakhogy hatalomba maradhassanak.

Egyszóval az 1956-os forradalom- és szabadságharc legmocskosabb, legaljasabb, legádázabb ellenségei maguk a rákosista, sztálinista, kádárista kommunisták voltak. Készek voltak arra, hogy dőljön akár az égbolt Magyarországra, csak visszaszerezhessék hatalmukat. Ezért hívták be a szabadságharc leverésére a szovjet ármádiát.

S valóban ránk dőlt az égbolt.

1956 november 4-én hajnalban, hatvankét évvel ezelőtt „Mennydörgés” jelszóval megindult a „Forgószél” hadművelet, hogy több százezer gépesített gyalogos szovjet katona harckocsikkal, tankokkal, lövegekekkel, repülőegységekkel támogatva lerohanja Magyarország fővárosát, Budapestet és a nagyobb városokat.

Felvetődik a kérdés? Kik árulták el a magyar népet, a forradalmat és szabadságharcot? Kik hívták be a megszálló szovjet hadsereget. Jórészt tudjuk a neveket, de sok áruló neve ismeretlen maradt. De nézzük az árulókat, mert ők a magyar nép árulói voltak. A névsor nem teljes.

Hegedűs András miniszterelnök, aki aláírta a szovjet csapatok behívását. Kádár János, aki otthagyta a Nagy Imre kormányt és kiegyezett a szovjetekkel. Münnich Ferenc, Apró Antal, Bata István, Fehér Lajos, Ferencsik József ÁVH-s ezredes, Földes László, Piros László belügyminiszter, az MDP Katonai Bizottságának tagjai, akik előkészítették a Kossuth téri sortüzet és más sortüzeket, valamint Jurij Andropov szovjet nagykövettel, Iván Szerov szovjet KGB-s tábornokkal megszervezték a forradalom leverését. Marosán György és Biszku Béla belügyminiszter a megtorlások idején a sortüzek folytatását és a még több kivégzést követelték. Gyurkó Lajos tábornok a tiszakécskei és az egri sortüzek elrendelője volt. Rajnai Sándor vezérőrnagy részt vett  a Tökölön tárgyaló, Maléter Pál vezette fegyverszüneti delegáció letartóztatásában. És hosszú még azoknak a személyeknek a névsora, akik elárulták hazájukat.

A kérdéseket folytathatnánk még mindig 62 év távlatából. Ki, kik felelnek azért, hogy Magyarországot 1956 november 4-én megszállta a szovjet hadsereg, s pufajkába bújt ávéhásokkal együtt válogatás nélkül gyilkoltak le a védtelen, szabadságukért küzdő magyarokat a fővárosban és vidéken egyaránt? Kinek a lelkén szárad, hogy a törvényes magyar kormány több tagját szovjet közreműködéssel elraboltak, majd jó részüket kivégezték, börtönbe vetették? Kiket terhel a felelősség, hogy csaknem kétszázezer magyart megfosztottak otthonától és emigrációba kényszerítettek? Kik a valódi felelősök, hogy a rendszerváltás után a gyilkosok büntetlenül megúszták, elkerülték az igazságtételt, a törvényes felelősségre vonást?

Tudjuk, a társadalmi megbékélés csak akkor fog megtörténni, ha kiderül az igazság és nevén nevezzük a felelősöket.

Tény, hogy az 1956-os forradalmat és szabadságharcot leverők szellemi utódai, a megtorlás végrehajtóinak, haszonélvezőinek késői örökösei ma is gátjai a történelmi valóság tisztázásának, az igazság felderítésének. Ma is ezek a szellemi vagy vérbeli örökösök ugyanúgy élére állnak mindennek, ami Magyarországnak árthat külföldön és belföldön egyaránt. Az árulás tehát egy tőről fakad. A háttérben mai is a balliberális oldal áll, céljuk a hatalom megszerzése minden áron – ha kell, Soros vagy a megtévesztett Nyugat segítségével –, csalással, hazugsággal, dezinformációval, hamisítással, erőszakkal.

Így állunk a forradalmainkkal és szabadságharcainkkal.

Jelentős erők érdeke, hogy a magyarság ne lásson tisztán se a múltjában, se a jelenében. Ezek a küzdelmek zajlanak most a megmaradásunkért. Igaz, most még békésen.

Facebook hozzászólások

Ez is érdekes

Legyen vége már!

Béke! béke már! Legyen vége már! Babits Mihály Húsvét előtt című verse 1916-ban jelent meg, …

8 hozzászólás

  1. Keserű János

    1956 valódi forradalom volt, hiába próbálják egyesek bemocskolni az akkori fiatalokat és Nagy Imre mártír miniszterelnököt. Akkor is és ma is a Moszkvától való függetlenségünk és a demokrácia a tét.

    • 56-os mondóka 86-ból

      Ec-pec, kimehecc
      Holnap után bejöhetsz
      Cérnára, cinegére,
      Ugorj magyar a jólétbe!

      Ec-pec, kimehecc,
      Még szerencsés is lehetsz
      Cérnára, cinegére,
      Mindenkinek van esélye!

      Ec-pec, kimehecc,
      Csak másnak jó ez a hecc!
      Cérnára, cinegére,
      Tigris ugrott, az egérre!
      1956 forradalom

      (biznisz mára)

      Az „R” reket ropogtatom
      A dobtáras csúzliból!
      Csupán „Brahiból”!
      Mi volt, mi lett?
      Mára gőzöm sincs,
      Mondják, ez kincs!
      Erre emlékezzünk!
      Mindent kenjünk
      Mit lehet, még rája
      Hazugok bibliája!
      Lett végül belőle!
      Eszméjéhez, semmi köze!
      Mai rikkancsoknak!
      Nem ócska jelmez ez!
      Mi hazugokat jellemez!
      Jól áll, várvédőn a kaftán?
      Nem zavarja, hát aztán!
      Jelmezként magára öltené!
      Kapaszkodna fölfelé!
      Jelszavuk: rajta, Rajta!
      Azt hiszi szamaraknak létra!
      2013-10-24
      56 tabu gyökerei:

      “Ha meg akarod tudni, hogy ki uralkodik fölötted, elég kideríteni, hogy kit nem szabad bírálnod.”
      – Voltaire

      A dolgok elhallgatására nem mindig a közvetlen hatósági beavatkozás veszélye vagy lehetősége bírja rá az írókat. Vannak más szempontok is, amelyek 1961-től kezdődően (amikor a bebörtönzött írókat kiengedték) vagy 1963-64 után, amikor bekövetkezett a magyar társadalom “íratlan kiegyezése” a Kádár-rendszerrel, sőt még 1968 után is, amikor a prágai tavasz elfojtásának nem lettek súlyos következményei a magyar politikában, feltétlenül hatottak. 1956, mint azt a Húsz óra már említett vitájában résztvevők is elmondották, elsősorban a kommunista rendszer “néptől való elidegenedésének” a következménye volt, vagyis annak, hogy a geopolitikai helyzet kegyelméből uralomra jutott kisebbség diktatúráját oly módon gyakorolta, hogy közben saját vezető rétegét is megtizedelte, minőségi kontraszelekciót vezetett be, s az országot a gazdasági csőd szélére vitte. Nem kívánom tagadni, hogy a felszín alá nyomott osztályellentétek és a nyugati propaganda is hozzájárult az októberi robbanáshoz; de aki akkor Magyarországon élt, tudja, hogy az SZKBP XX. kongresszusa és az ezáltal részben szentesített desztálinizációs kísérlet nélkül, sohasem kerülhetett volna sor 1956 októberére.
      Tehát ami történt, az nemcsak az ország elégedetlenségének a kicsapódása volt, hanem ugyanakkor a népellenes sztálinista politika részleges felszámolását megkísérlő, de a rendszer addigi kereteit érintetlenül meghagyni kívánó vezető réteg rövidlátásából, taktikai hibáiból és belső meghasonlásából következett. 1956. október 23-a megmutatta ennek a koncepciónak a képtelenségét. Az elkövetkező két hétben (és részben, a munkástanácsok tevékenységén keresztül), még 1956 novemberében-decemberében is, a magyar tömegek egyértelműen tagadták a szovjet mintára berendezkedett totalitáriánus rendszer létjogosultságát, kormányzásra való hivatottságát. Ami ugyanakkor nem volt azonos a szocialista gazdasági elvek, illetve “vívmányok” tagadásával, sőt azok fenntartását szinte minden forradalom alatt elhangzott nyilatkozat kiemelte és hangsúlyozta.

      Rossz oldal?

      A szovjet kommunisták halálteljesítménye a következő korszakok végére.

      A polgárháború idején, 1922 végére: 3,284,000
      A NEP korszak 1928 végére: 5,484,000
      A kolhozosítás, éhhalál 1935 végére: 16,924,000
      A Nagy Terrorral 1938 végére: 21,269,000
      A sztálini foglalással 1941 közepéig: 26,373,000
      A világháborúval, 1945 közepéig: 39,426,000
      A háború után, 1953 végéig: 55,039,000
      A poszt-sztálinista kor 1987 végéig: 61,911,000

      Forrás. R. J. Rummel: Soviet Genocide and Mass Murder since 1917, Transaction Publisher, 1990.

      Innen látszik, hogy az idő előtt, erőszakosan láb alól eltettek száma Hitler hatalomra jutása előtt már elérte a 11,998,000-et, a magyar hadba lépésre után pedig a 26,373,000-et. Ez smafu?

  2. dr. Széchy Miklós

    Én sem láttam egyetlenegy oroszt sem! Igaz, hogy nagyapám, aki 8 évvel azelőtt jött haza szibériai wellness négyévéből, becsukta a spalettákat, nehogy mozgást látva belőjenek az ablakon. Így csak azt a félelmetes, morajló dübörgést hallottam, amit a kedves, beinvitált elvtársak katonai járművei csaptak törökszentmiklósi házunk előtt, a 4-es főút nagykockaköves úttestjén. Sztálin út 132. Körülbelül harmadúton a községháza és a kispiac között. Most ott áll, a volt nagyszobánk helyén – ahol gubbasztottunk – az 1956-os emlékmű.

  3. 1956-ban és ma is az orosz birodalommal szemben kell megvédeni a függetlenségünket. Éljen a szabadság!

  4. Szép magyar hagyomány a forradalom. Most is elkélne egy.

    • Tervük egy “irányított balhé” indítása, mely után, az ellopott milliárdok veszteségként a számlájára léirhatök!

  5. A forradalom ma is aktuális.

  6. Helyzetkép

    A háborúkat elvesztettük,
    A forradalmaink elbuktak.
    Elveszett az életkedvünk,
    Sokszorosan megalázottak!
    Országunkat széjjeltépték,
    Befogadott farkasok,
    Előírják, hogy szeressék
    Szomszédaik a magyarok!
    Mert testvér a román, a mongol
    Barát a cseh, szlovák, török!
    Ellenség az, ki mást gondol,
    A hülyeség végzete örök!
    Van-e nagyobb, oly bolondnál?
    És akkorát hazudott, vétett!
    Ki Erdélyt ment vívni a Donnál,
    Mert jóakarónk nekünk a német!
    Aztán jött a gazdaváltás,
    Mint kiderült, a kisebbik rossz!
    Csindradrattás fölszabadúlás!
    Mai gazdánk az orosz!
    Fordultunk hát kellettre,
    Bár megcsikordult a szélkakas,
    Nem segített rajunk senki se!
    Tank iránya lett a, jó, az igaz!
    1986. 07.26.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.