Hit, kereszténység, haza

Ha valakik tudták, hogy mit jelent e három szó, akkor a magyarországi végvári vitézek tudták ezt.

Balassi Bálint, a XVI. század legnagyobb költője, csaknem 150 évvel az 1456-os nándorfehérvári győzelem után azok közé a magyarok közé tartozott, akik még mindig harcoltak a török ellen, s életüket áldozták a haza védelmében. Balassi 1594 május végén vesztette életét az Esztergom török elleni visszafoglalásában vívott harcban. A többszáz magyar végvár katonái tartották a lelket az emberekben, hogy érdemes védeni a hazát, kell küzdeni. Verseiben meg is énekelte ezt, mint azt Egy katonaének (In laudem confiniorum – Az csak búbánat nótájára) című költeményében:

„Vitézek, mi lehet ez széles föld felett szebb dolog az végeknél?
Holott kikeletkor az sok szép madár szól, kivel ember ugyan él;
Mező jó illatot, az ég szép harmatot ád, ki kedves mindennél.”

De a török elleni harcok jóval előbb kezdődtek. Kevesen tudják, hogy Nándorfehérvár, ma Belgrád, a XIV-XV. században az egyik legfontosabb délvidéki végvári erődítménye, bástyája volt a királyi Magyarországnak.

Az európai vallásháború, az iszlám elleni harc a magyar és az európai történelem kiemelkedő katonai győzelme 563 évvel ezelőtt, 1456. július 22-én volt. A nándorfehérvári ütközetben résztvevő, elsősorban magyar és szerb harcosok, valamint az európai keresztesek Kapisztrán Szent János szerzetes vezetésével egy életre beírták magukat a történelembe. 

A fiatal ambiciózus török szultán, II. Mehmed 1453-ban elfoglalta Konstantinápolyt (mai, török nevén Isztambult), nyilvánvalóvá vált, hogy iszlám veszély fenyegeti a keresztény Európát. Az iszlám fenyegetettség dacára a magyar főurak többsége egymással volt elfoglalva, a nemesség nagy része az V. László és Hunyadi János körül szerveződő bárói ligákba tömörült.

A nemzetközi helyzet sem volt sokkal kedvezőbb, mert bár 1455-ben III. Calixtus személyében egy elkötelezett egyházfő ült Szent Péter székébe, az európai keresztes had toborzása során minden erőfeszítése kudarcot vallott. Ez a pápa tudta, hogy milyen veszélyt jelent az iszlám behatolás Európában. Tudta, hogy a törökök a Balkán elfoglalásával nem állnak meg. A sorsdöntő török előrenyomulás idejére egyedül a Magyarországra küldött Kapisztrán János olasz szerzetesre lehetett számítani, aki a több mint 30 ezer főnyi, magyar és szerb parasztokból álló irreguláris seregével később a győzelemben is fontos szerepet játszott. Előzőleg hiába próbálta a német fejedelmeket, a kereszténység megmentése érdekében nagyobb áldozatokra bírni, ez nem sikerült. Akárcsak ma: a nyugat-európai országok többsége csendesen szemléli avagy maga szervezi, hogy muszlim hívők milliói lepjék el Európát. Ez jelentheti a véget.

Térjünk vissza a középkor végéhez. Hasonló helyzet volt, mint ma, vagyis az iszlám térhódítása Európát célozta. Magyarországon azonban voltak, akiknek helyén volt a szíve. A magyarországi nemesség pártoskodása és az ebből fakadó közömbössége azt eredményezte, hogy Szilágyi Mihály, a nándorfehérvári vár kapitánya és sógora, Hunyadi János saját költségen kellett, hogy felkészüljenek a török támadására. Szilágyi Mihály 1456 tavaszára körülbelül 7 ezer főnyi várőrséget toborzott, a Szegeden táborozó Hunyadi pedig hivatali és magánbirtokai erőforrásait felhasználva ehhez újabb 12 ezer katonát tudott hozzátenni. Ezenkívül Kórógyi János macsói bán csekély katonaságára, Brankovics György és Kapisztrán  keresztes hadaira lehetett számítani. Hunyadi csekély számú reguláris serege mellett a hiányosan felszerelt, gyakorlatlan néptömeget állíthatott a másfélszázezernyi haderővel szembe, mely június elején II.Mehmed szultán személyes vezérlete alatt, háromszáz ágyúval, óriási ostromgépekkel és kétszáz hajóval Nándorfehérvár alá érkezett, a Száva Dunába ömlő torkolatánál. Hunyadihoz a legfelsőbb urak közül a többi között hárman csatlakoztak: Kanizsai László, Rozgonyi Rajnáld és Kórógyi János. A többszörös túlerőben lévő török sereg megkezdte Nándorfehérvár ostromát, „Magyarország kulcsát”, melyet 10 napig csak Szilágyi Mihály várkapitány katonái védtek, 1456. július 4-én kezdte el éjjel-nappal lövetni.

Az ágyúzás következtében alaposan megrongálódott várfalak között harcoló magyar és szerb katonák megsegítése július 14-én történt meg, amikor is Hunyadi János a Dunán kiépített török hajózárat áttörve, az éj leple alatt erősítést és élelmet juttatott az ostromlottaknak. A vízen aratott győzelem, nemcsak erkölcsi siker volt, nemcsak azt jelentette, hogy Hunyadi a fegyvereseit a várba juttatta, hanem azt is, hogy a kereszteseknek Kapisztrán Szent János vezetésével a Száva balpartján táborhelyet jelölt ki, akiknek létszáma húszezerre duzzadt s zavarták a török ostromot. Ettől kezdve Mehmed szultán volt lépéshátrányban, ugyanis táborában felütötték fejüket a különféle járványok.

A kialakult helyzet miatt a szultán július 21-én döntő rohamot rendelt el, de a Hunyaditól és Kapisztrántól lelkesített várőrség emberfeletti kitartással harcolt. A törökök háromszor benyomultak várba, de mindannyiszor visszaverték őket. A legenda szerint a hadiszerencsét Dugovics Titusz hősiessége fordította meg, miután önfeláldozó módon a mélybe rántotta a lófarkas, félholdat jelképező zászlót kitűző török katonát, ahol közös sírjukat lelték.  Az őrség egy része a vár falairól olajba és szurokba mártott égő rőzse-csomókat hajigált az ostromlókra, és ezzel soraikban nagy pusztítást vitt véghez. A törökök végül csüggedve fölhagytak a vár ostromával és elvonultak. Egy biztos: július 22-én Szilágyi Mihály és Hunyadi János csapatai megtisztitották Nándorfehérvárt a töröktől. Hunyadi folytatta a harcot és a török tábor ellen fordult, a viadalban a szultán is megsebesült, de seregének felbomlását nem tudta megakadályozni és a diadalt nem tudta kiragadni a keresztények kezéből. A világraszóló diadal után Nándorfehérvár még 75 éven keresztül szolgálhatta a kereszténységet, és megmaradhatott Magyarország védőbástyájának.

Ötszázhatvanhárom év után ez az önfeláldozó küzdelem milyen tanulságokkal jár a mai magyarok számára? Ne hamisítsd meg a történelmünket! Ne árts a hazádnak! Ne hazudj a hazádról! Magyarországot s a népét tiszteld, tiszteld és értsd meg hagyományait, nemes történelmét, amely legkevesebb 1500 évre nyúlik vissza, államisága több mint ezer évre. Fennmaradását mindig is a haza iránti szeretet, az anyaföld szeretete, a szabadságküzdelmeink, harcaink a külföldi hódítók ellen határozták meg.

A világon sehol sem becsülik az árulást, az árulót, mert csak időlegesen fürödhet a dicsőségben, mint például Kun Béla, Szamuely Tibor, Károlyi Mihály, Jászi Oszkár, Lukács György, Rákosi Mátyás, Péter Gábor, Gerő Ernő vagy Kádár János. Ez vonatkozik a ma balliberális, kommunista árulóira, akik máig mindent elkövetnek Magyarország lejáratására, Brüsszelben és máshol. Az újdonsült hazaárulók nem fognak a dicsőség falára kerülni, mint például Újhelyi István, Jávor Benedek, Gyurcsányné Dobrev Klára, Gyurcsány Ferenc, Cseh Katalin, Niedermüller Péter és a többi elvetemült. Ők Magyarország tehetségét a külföldi hatalmaknak akarják kiszolgáltatni, még olyan áron is, hogy migránsok millióit szabadítanák nemzetünkre.

Példaképeink továbbra is Hunyadi Jánosok, Zrínyi Miklósok, Zrínyi Ilonák, Rákóczi Ferencek, Kossuth Lajosok, Petőfi Sándorok, Széchenyi Istvánok, Deák Ferencek, Andrássy Gyulák, Tisza Istvánok, Bethlen Istvánok, Teleki Pálok, Bajcsy-Zsilinszky Endrék, Radnóti Miklósok, Eszterházy Jánosok, Mindszenty Józsefek, Kovács Bélák, Pongrátz Gergelyek, Mansfeld Péterek, Tóth Ilonák vagy Wittner Máriák. Ők a mi hőseink. Akik a hazaszeretetből példát mutattak. Hosszú, hosszú a sor, akikre büszkék vagyunk. Szerencsére több a hősünk, a példaképünk, a hazafink, mint ahányan a nemzet árulói vannak.

Az utókor a demokráciákban mindig a nemzet nagyjairól emlékezik meg.

Hunyadi János sem merült feledésbe. Eklatáns példa, hogy XIII. Kelemen pápa, amikor 1758. augusztus 19-én Magyarország uralkodóit az „apostoli király” címével ékesítette fel, megemlékezett arról a hosszú küzdelemről, amit a magyar nemzet a törökök ellen folytatott, és a hódolatteljes csodálat kifejezésével szólt Hunyadi Jánosról, aki úgymond az ellenség hatalmas seregei fölött kivívott győzelmeivel nevének olyan dicsőséget szerzett, hogy az a késő századokban sem fog feledésbe merülni.

S ez a pápai jóslat milyen igaznak bizonyult.

Sajnos manapság is vannak olyanok, akik meg akarják hamisítani vagy lekicsinyelni dicső történelmünket.

Történt lassan egy éve, hogy elolvastam Hegedűs Bálint forgatókönyvíró epigonszerű alkotását. A blogomon ezt írtam.

„Az állítólag Hunyadiról szóló film nem szól sem a törökverő Hunyadiról, nem szól sem a magyarság történelmének egyik legnagyobb győzelméről, a Nándorfehérvári diadalról, nem szól a hazaszeretetről, a kereszténységről, nem szól Kapisztrán Jánosról,  nem szól az azóta felcsendülő déli harangzúgásokról, egyszóval nem szól rólunk, magyarokról. De annál inkább szól a törökökről, a janicsárok vitézségéről, a hamis romantikáról, a hamis fikciókról, és szól a történelmietlen kitalációkról. Akkor vegyük sorjában, hogy mi nem fér bele a 7 milliárd forintnyi filmötletbe és mi nem fér bele a forgatókönyv oldalankénti egy-két milliójába!

Ugye kilencvennégy oldalról van szó. Hatvankét oldalon keresztül azzal traktálnak, hogy egy Faradzs nevezetű, megnyerő külsejű, férfias török aga, hogyan hurcolja el láncra verve a magyar falvakból a magyar gyerekeket, akiket majd janicsárokká nevelnek. (Ugye ismerős? Gárdonyi Egri Csillagok című művében szereplő Jumurdzsák is így kezdte a forgatókönyv elején, de ő nem volt szimpatikus, még Várkonyi filmjében sem.) Menjünk tovább! A Hegedűs forgatókönyv szerint a Kócos és Csikó testvérpárból Kócost rabolják el. Évekkel később Nándorfehérvárnál találkoznak, ott küzdenek meg, Csikó Hunyadi János katonája, Kócos janicsár lett.”

Nem untatom az olvasót, az egész cikket a bloggomon elolvashatják. De ez az írás akkora botrányt kevert, hogy ez a gyalázatos, történelemhamisító filmterv végül nem valósult meg. Szász János a rendező visszaadta megbízatását, a forgatókönyvíró is elállt a munkától.

Mert ez az, amit nem szabad. Ha valakinek nincs hite, nemzete és a kereszténység melletti elkötelezettsége, az ne is fogjon ilyen alkotáshoz.

Egy biztos. Kellenek új történelmi filmek, alkotások, produkciók a magyarság meg nem írt vagy meghamisított történelméről. De ehhez kell hit, kereszténység, hazaszeretet, elkötelezettség és tehetség.

Balassi Bálint, a magyarság nagy reneszánsz költője ilyen volt. Aki nemcsak megírta, megélte mindazt, amit megírt, hanem, mint a kor krónikása harcolt is hazánk szabadságáért. Végvári versei közül ez a kis részlet is mutatja mit kell gondolni magunkról, cselekedeteinkről, arról amit hazánkért tehetünk:

„Az éles szablyákban örvendeznek méltán, mert ők fejeket szednek,
Viadalhelyeken véresen, sebesen, halva sokan feküsznek,
Sok vad s madár gyomra gyakran koporsója vitézül holt testeknek.
Ó, végbelieknek, ifjú vitézeknek dicséretes serege!
Kiknek ez világon szerteszerént vagyon mindeneknél jó neve,
Mint sok fát gyümölccsel, sok jó szerencsékkel áldjon Isten mezőkbe!”

 Isten áldja Hunyadi Jánost!

Ez is érdekes

Ne hazudj!

Nem múlik el nap, hogy „újságíró kollégáink” némelyike a Pesti TV megszűnésén ne örvendezett volna. …

13 hozzászólás

  1. Csak egy kis kiegészítés, én úgy tudom, hogy a magyar királyok apostol (nem apostoli) királyok voltak Mátyásig bezárólag, ami egyedülálló volt a világon. Többek között ugyancsak egyedülállóan a magyar királynak vétójoga volt a pápaválasztásban. Mátyás után már nem voltak azok, a török után a Habsburgok próbálkoztak vele, használták is az apostoli címet, de legitimitásuk nem volt hozzá, róma sem ismerte el.

    • Juhász László

      Ez így nem egészen helyes.

      A katolikus egyház hivatalosan éppen hogy egyedül a Habsburgok apostoli királyi címét ismerte el, XIV. Benedek pápa 1758-ban, de egyelőre csak Mária Terézia királynő személyére vonatkozóan. Ugyancsak 1758-ban már az új pápa, XIII. Kelemen Carissima in Christo filia c. brevet-jébenben adta meg Mária Terézia utódainak a trónon a magyar apostoli királyi címet. Az apostoli királyi címet ugyan korábban is használták a magyar uralkodók, de a pápa és a katolikus egyház 1758 előtt ezt nem ismerte el, sőt II. Ulászló és III. Ferdinánd kéréseit a cím elismerésére visszautasították.

      Amit vétójognak neveznek a pápaválasztás során, az a kizárási jog (ius exclusionis in electione Summi Pontificis). Ez azt jelentette, hogy a legnagyobb katolikus uralkodók, a pápaválasztás megtörténte előtt egy őket képviselő bíboros útján, egyetlenegy alkalommal tiltakozhattak egy konkrét jelölt megválasztása ellen. A választás megtörténte utáni tiltakozás azonban már érvénytelen volt.

      A kizárási, vagy “vétójogot” először V. Károly német-római császár és spanyol király és utódai II. Fülöp (1556-1598) és III. Fülöp (1598-1621) követelték maguknak. A spanyol királyok 1493-ban kapták a pápától a Rex Catholicissimus (legkatolikusabb király) címet.

      Ténylegesen a kizárási joggal a spanyol, a francia és az osztrák, ill. osztrák-magyar uralkodó élt.

      Az osztrák, ill. osztrák-magyar uralkodók közül VI. / III. Károly (1711-1740) 1721-ben, I. Ferenc (1792-1835) kétszer, 1799-ben és 1823-ban élt vele. Utoljára I. Ferenc József (1848-1916) gyakorolta 1903-ban, amikor a Habsburg-ellenesnek tartott Rampolla bíborost záratta ki a megválaszthatók sorából.

      A spanyol királyok közül V. Fülöp (1700-1746) 1730-ban és VII. Ferdinánd (1814-1833) 1830-ban gyakorolta.

      A legkeresztényibb (Roi Très-chrétien) francia királyok közül XV. Lajos (1715-1774) 1758-ban élt a kizárás jogával.

      A kizárási jogot Szent X. Piusz pápa (1903-1914) 1904-es Vacante Sede Apostolica konstitúciójával kiközösítés terhe mellett eltörölte és megtiltotta.

  2. Vajda MIklós

    Kitűnő cikk, amelyből érződik, hogy morális elkötelezettségből íródott. A párhuzam a mai időkkel, szintén nagyon aktuális. Köszönet érte.
    Mátyásnak:
    Egyes történészek azt állítják, hogy a konstanzi zsinatot, amely tartott 1414. november 6-tól, 1418. április 22-ig, Luxemburgi Zsigmond, mint német-római császár hívta össze.
    Egyházi zsinatot csak a pápa, a német-római császár, vagy az apostoli magyar király hívhatott össze. A mindenkori magyar király ezt a jogát a Szentkoronával együtt II. Szilveszter pápától kapta, aki a Szentkoronát küldte I. István magyar királynak. Ettől kezdve a magyar királyok apostoli királynak minősültek. Ezt szimbolizálja a Hősök terén lévő oszlop tetején álló Gábor arkangyal, aki a Szentkoronát tartja a kezében.
    Ebben az időben ellenpápák is voltak, akiknek Avignonban volt a székhelyük, ezért folyamatos vita volt arról, hogy ki az a legitim pápa, aki jogosult a zsinat összehívására. Zsigmond alatt három pápa is viaskodott, de nem ők hívták össze az egyetemes zsinatot, hanem a magyar apostoli király, (Zsigmond) neki volt joga rendet tenni.
    Mint ahogy Szent László is zsinatot hívhatott össze 1092-ben Szabolcson
    Zsigmondot magyar királlyá koronázták 1387. március 31-én. Ezért ettől kezdve ő – a Szentkorona birtokában – apostoli királynak minősült, akinek ezért joga volt zsinatot összehívni.
    Viszont csak 1433-ban koronázták német – római császárrá. Tehát német – római császári minőségében csak ekkortól hívhatott volna össze zsinatot, 1414-ben még nem.
    Ebből az következik, hogy Zsigmondnak – sok egyéb mellett – azért kellett a magyar Szentkorona, hogy ennek okán zsinatot hívhasson össze, igényt tarthasson a német – római császári címre és a konstanzi zsinaton őt erre a címre megválaszthassák.

    • Juhász László

      Zsigmond 1411-től a választófejedelmek által megválasztott német király volt. Ekkor a német uralkodót választották, a hét választófejedelem először hivatalosan római-német királlyá (römisch-deutscher König) választotta, majd a király a pápa általi megkoronázása révén lett hivatalosan a Szent Római Birodalom (Heiliges Römisches Reich, Imperium Romanum) császára. Zsigmondot a pápasággal fennálló ellentéteinek elsimítása után végül csak, 1433. május 31-én koronázta császárrá Rómában a pápa. Zsigmond államjogilag már 1411-től német uralkodó volt, mert az uralom gyakorlásához elégségesnek tekintették a királlyá választást, majd a királlyá koronázást, annak nem volt feltétele, hogy a királyt a pápa császárrá koronázza. Zsigmond 1411-től megválasztott, majd Aachenben királlyá is koronázott római-német királyként teljes körűen gyakorolta a német uralkodó felségjogait.

      Többféle katolikus zsinat létezik, van egyetemes (concilium oecumenicum), országos, vagy akár tartományi is.

      Az 1092-es szabolcsi zsinat országos, magyar nemzeti zsinat volt.
      http://lexikon.katolikus.hu/S/szabolcsi%20zsinat.html

      Egyetemes zsinatot, mint a konstanzi a katolikus kánonjog szerint egyedül a pápa hívhat össze.
      http://lexikon.katolikus.hu/E/egyetemes%20zsinat.html

      A konstanzi zsinatot hivatalosan nem Zsigmond, hanem XXIII. János ellenpápa hívta egybe, 1413. december 9-én hirdette meg. Az irányító szerepet kétségtelenül Zsigmond játszotta, de papíron nem ő hívta egybe a zsinatot.

    • Juhász László

      Azt, hogy egyedül a pápa jogosult egyetemes zsinatot összehívni, már az 1075-ben VII. Gergely pápa által kiadott híres Dictatus papae egyértelműen kimondta.

      “Quod nulla synodus absque precepto eius debet generalis vocari.”
      “(A pápa) rendelete nélkül nem lehet egyetemes zsinatot összehívni.”

  3. Amilyen szobrot felavattak ma Zimonyba,az Hunyadi János emlékének az aljas meggyalázása ! Szégyen volt látni,nem mertem megnézni kettőnél többször ! Én nem igen mentem volna el Áder helyébe leleplezni ! Azonnal vegyék le és cseréljék ki ! Hunyadi János egészséges ember volt !

  4. Köszönet a szép megemlékezésért.

  5. A HIT azt is jelenti, tudod mit akarsz,van jövőképed. Jövőkép nélkül szétesik minden emberi közösség. A pozitív emberi logika jövő-orientált.
    A KERESZTÉNYSÉG azt is jelenti, hogy szeretet-bizalom-együttműködés alapú vagy. Nem minden az erő, sőt önmagában egy káros valami.
    A HAZA azt is jelenti, hogy van egy közösség amihez tartozol, ami ott van a gondolataidban. Egyedül csak árulás, és egyéb becstelenség révén tudsz megmaradni, a közösségért dolgozva viszont visszasugárzik rád a munkád. Ha nem ma, akkor holnap. Ha nem rád, akkor valaki olyanra, aki hasonlóan gondolkodott, mint te.

  6. Szép cikk. Azért nekünk volt egy Hunyadink a huszadik században is, Fekete Gyula írónak hívták.
    Ő nem a főváros halottja, nem volt focista, vagy nemzetközi… Heller sem. Magyar volt, s az emberiség történetében az egyetlen író, aki gyermekek születésében, több százezernyi gyermek születésében, bizonyítottan, angyali, tiszta előkészítő, tevékenyen résztvevő, közösségi ember volt. Igazi. Tényleg önzetlen, tényleg nagy ember. Nincs még egy. A történetben, hogy szépíró hatására egy nép, mely egyébként lobogó hajjal ment a szakadék felé, pár évre legalább megálljon kannibál útján, s megint normálisan éljen, s gyermekeket „vállaljon”. Abban a korban, ahol az áldott állapotot terhességnek nevezik, s a gyermeket vállalni kell, nem kegyelemnek tudják, s végtelen örömnek. Ha rajtam múlna, a Hősök terén szobrot kapna, nagyobbat, mint az összes többi szobor. A valóság? Gyanúsan sietve igyekeznek örökre elfelejteni őt. Kik? A mindenkori hatalom, s a lakájmédia, valamint a közvélemény, s az országlakosság maga, mely kannibál lett átlagában s söpredék. Hódoltsági terület vagyunk, rab nép. Egy rövid idézet, hogy látva lássák, Hunyadi Jánoshoz méltó, nagy hős és nagy ember Fekete Gyula.
    „A magyarság önpusztítása az anyaországban 1958-ban kezdődött, igen tevékeny pártállami ösztönzéssel. Nem kell ennyi rengeteg gyerek! – adta ki az ukázt agitprop hadseregének a politikai hatalom 1957–58-ban, éppen amikor a születésszám elégtelenre váltott. A pártvezérelt sajtómonopólium tette a dolgát, s 1962-ben már a népességhez arányítva nálunk született a legkevesebb gyerek a világon. Aki szót emelt, megbélyegezték, a művi abortuszok száma – csak a nyilvántartottaké – kétszázezer fölé nőtt. Az átlagos életkor kitolódása elfedte a gyermek korosztályok gyorsuló fogyását, s az először 1981-ben jelentkező <> 2000-re huszonnyolcszorosára nőtt. Ez idő alatt hétszázezerrel több volt a koporsó, mint a pólya, s nem számolva az időközben betelepülőket, mára mélyen tízmillió alá szorultunk.

    EZ A PUSZTULÁS AZ ANYAORSZÁG LAKOSSÁGÁNAK MEGLEHET JÓVAL NAGYOBBIK RÉSZÉT – NEM ÉRDEKLI. A forradalom után évtizedeken át AZ EGYPÁRT LEGFŐBB TÖREKVÉSE – ezt meggyőződéssel mondom, hogy a legfőbb törekvése – A NEMZETI ÉRZÉS, A NEMZETTUDAT IRTÁSA, LEGYALÁZÁSA VOLT, A SAJTÓMONOPÓLIUM ELSZÁNT SEGÉDLETÉVEL. Idézem: a nemzeti érzés <>, <>, <>, <>, <>. A nemzeti érzés gyűlölködő megvetésének még a legszelídebb változata a közöny volt a nemzet sorsa, jövője iránt, ahogyan a legnagyobb példányszámú napilap vezérpublicistája írta: <>” (Tanács Istvánról van szó, népszabadság. Gondolom, ő is a főváros halottja lesz sietve, ha a nemzetköziek követelni fogják. Vagy egy új Obama, még szobrot is fog követelni, a hódolt magyar városban.) FEKETE GYULA SZOBOR, vagy tévécsatorna neveként, népesedési tévéadó. Vagy rádióadó. Sugárút? Valami. Nem Fekete Gyulának lenne erre szüksége. Hanem maguknak, gerinctörött, gyáva, lakáj bandának.

  7. Itt az ideje, hogy eljöjjön “2018 őssze”, amit maga Orbán Viktor miniszterelnök ígért meg nekünk Tusványoson!
    Követeljük, a nagy panorámás, hiteles magyar történelmi filmsorozatot a Hunyadiakról!!!
    Hová tűnt Szakács Árpád?!

  8. Igen, Isten áldja a Hazájukat védőket!
    Tisztelet a Hősöknek!

  9. A szobor egy botrány és nevetséges, talán a művész saját magát mintázta meg. Már várható mellé a szultán daliás, délceg bronz szobra. /Szigetvár/

    • Juhász László

      Valóban sajnálatos, hogy Szigetváron szobrot kapott Szulejmán is. Az kétségtelen, hogy ő volt a legnagyobb török uralkodó, ugyanakkor joggal tekinthetjük a magyarság halálos ellenségének.

      Eszembe jut az anekdota, amely szerint a hírhedt francia külügyminisztert,Talleyrand (1754-1838) herceget megkérdezték, vajon miért nem említi egyetlen szóval sem a legendás trafalgari csatát (1805. október 21.) az emlékirataiban. Tudni kell, hogy Trafalgar az egyetemes hadtörténet talán legjelentősebb tengeri ütközete volt, amelyben a brit Nelson admirális megsemmisítette a túlerőben lévő egyesült francia-spanyol flottát. Talleyrand így válaszolt: ott az angolok győztek, írjanak róla ők.

      Minden nemzet elsősorban a maga hőseivel és dicsőségével foglalkozzon, ne a másokéval.

Hozzászólás a(z) hivő bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük