Keresztény szabadság

Milyen gyönyörű kifejezés is ez! Orbán Viktor, a magyar miniszterelnök mondta ezt a 30. tusványosi találkozón, hogy igenis keresztény szabadság kell Magyarországon, és ha lehet, Európában.

Végigszaladt bennem az elmúlt csaknem hetvenöt év magyar történelme. Az a véres és kegyetlen küzdelem, amit a magyar polgári pártok és a keresztény egyházak folytattak 1945-től, Kovács Béla, Varga Béla és Nagy Ferenc kisgazdapárti politikusok, Kéthly Anna szociáldemokrata, Barankovics István néppárti, Kovács Imre parasztpárti politikusok és Mindszenty József hercegprímás, esztergomi érsek, Ordass Lajos evangélikus püspök és Ravasz László református püspök részvételével. Ők csak tetteikkel fémjelezték, több millió magyar támogatóval együtt, hogy nem akarnak engedni a kommunizmus és a liberalizmus nemzetpusztító eszméinek, akaratának. 

Ennek az ideológiai harcnak a kommunista diktatúra évtizedeiben sok tízezer magyar áldozata volt.

Ezért gyönyörű ez a kifejezés, hogy keresztény szabadság, mert ezt a keresztény szabadságot szovjet segítséggel elvették erőszakkal a magyaroktól 1948 június 12-én, amikor a Magyar Szociáldemokrata Párt egyesült a Magyar Kommunista Párttal Magyar Dolgozók Pártja néven, Rákosi Mátyás vezetésével. Attól kezdve nemcsak a hitélet szabadságát vették el az emberektől, hanem elvették, szétverték a magyar jogállamiságot, a magyar szabadságot, s elvették a magyar kultúra, a magyar hagyományok, a független magyar történelem ápolásának is a jogát.

Nem véletlenül ideges a mai balliberális ellenzék – az egykori bolsevisták, marxisták, liberálisok szellemi és vérszerinti utódai –, amikor ezt a kifejezést hallják, hogy keresztény szabadság, kereszténydemokrata állam, avagy illiberális politika. Például Gyurcsány Ferenc egykori szocialista miniszterelnök erre így reagált blogjában Orbán tusnádfürdői beszédére: Szabadság vagy Orbán. Egyre gyengébbek, hazugabbak az érveik.

Szabadság és Orbán! Szerintem ez a pontos megjelölés!

Jelen pillanatban nincs még egy személy Orbánon kívül, aki garantálná a szabadságot Magyarországon. Igen, a négy kormányzati ciklus bizonyítja, hogy a Fidesz-KDNP irányította magyar kormányzat, törvényhozás és az egész államapparátus minden erővel biztosítani akarta, akarja a magyarságnak a függetlenséget, a szabadságot, a jogállamiságot, az új alkotmánnyal a másfélezer éves történelmi hagyományok ápolását, az ezer éves keresztény kultúra továbbélését, a szabad hitéletet, és a gazdaság megerősítésével akarja megalapozni több millió család fennmaradását, továbbfejlődését, a nemzet építkezését.

Na, ez a keresztény szabadság!

Nem hittem volna ötven, hatvan évvel ezelőtt, hogy a liberalizmus egyszer szitokszó lesz. Köszönjük meg a Szabad Kezdeményezések Hálózatának és a belőle kifejlődött, egykori Szabad Demokrata Szövetségnek, tagjainak (a többi között Kis Jánosnak, Pető Ivánnak, Tamás Gáspár Miklósnak, Kuncze Gábornak, Eörsi Istvánnak, Konrád Györgynek, Heller Ágnesnek stb.), hogy ezt a nemes hagyományt, a liberalizmust, a szabadelvűséget besározták.

Korábban akkora történelmi személyiségek képviselték a magyar szabadelvűséget, mint Kölcsey Ferenc, a nemzeti Himnusz költője, Petőfi Sándor, a világirodalom egyik legnagyobb költője, Kossuth Lajos, az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc kitörölhetetlen vezére, Széchenyi István, a „legnagyobb magyar”, Deák Ferenc, „a haza bölcse”, Eötvös József, a magyar oktatás legnagyobb reformere, és folytathatnánk a sort. Az ő liberalizmusuk az ősi, nemzeti, keresztény hagyományokra épült szervesen. 

Hogyan mocskolhatták be ezeket az értékeket a magyarul beszélő, de nem magyarként érző emberek?

Megfordulnának sírjukban, ha tudnák, hogy kik veszik szájukra az egykori nagy magyar szabadelvűeket, és akik egyúttal ugyanazok, akik percenként feljelentik külföldön Magyarországot.

A helyzet az, hogy ma az a politikai réteg, az az értelmiség, a széles középosztály és számtalan más támogató képviseli a valódi szabadelvűséget, melynek fundamentuma – a XIX. századi nagyjainkhoz hasonlóan – a történelmi gyökerek, az ezeréves keresztény hagyományok, a csaknem kétszáz éves polgári szabadság és a függetlenség igenlése, amit Árpád fejedelemtől, Szent Istvántól, Nagy Lajostól, Hunyadiaktól, Rákóczin át Kossuth Lajosig, majd Andrássy Gyulán, Tisza Istvántól, Bethlen Istvánon keresztül a mai rendszerváltókig ismerünk. A szabadelvűséget, annak valódi tartalmát a szabadság és az ország függetlenségének elárulóinak nem adjuk oda.

Ez a miénk, a nemzetieké és a keresztényeké!

A 19. század eleji Magyarországon kibontakozó nemzeti liberalizmus igazi táptalaja a saját nemzeti kultúra volt, célja pedig ennek független politikai kibontakoztatása, a nemzeti értékrendnek az európai szabadelvűség nemes tradícióihoz igazodó megfogalmazásával. A nemzeti liberalizmus egyszerre kívánta eltörölni a rendi kötöttségeket, és elősegíteni egy politikailag szabadabb nemzet virágzását. Az egyénekre vonatkozó kötöttségek mellett egyre inkább a nemzeti függetlenség princípiuma került a középpontba, mely folyamat végül az 1848-as politikai forradalmakhoz vezetett Európában.

Magyarország a XIX. század végén és a XX. század elején Európa egyik leghaladóbb, legliberálisabb, legkeresztényibb állama volt Európában. A nemzetiségek szabadon használhatták nyelvüket, iskoláik, kulturális központjaik voltak, politikailag szervezkedhettek és a magyar parlamentben részesei voltak a törvényhozásnak. Ebben az időszakban telepedhettek le a Kárpát-medencében az üldözött zsidók Galíciából és más térségekből. Lehetőséget kaptak az újrakezdéshez, az élethez, a gyarapodáshoz.

Melyik más állam cselekedett még hasonlóan Európában? Egyik sem!

Ez volt a valódi liberalizmus, a valódi szolidarítás, a valódi jogállamiság, ami abban az időben a magyar királyságban zajlott. Ezt folyamatosan elfelejtik. Történelemkönyveinknek a többi között erről is kellene szólnia.

Ezért volt nagy hazugság Trianon, amikor úgymond igazságot akartak szolgáltatni a történelmi Magyarország, azaz az Osztrák-Magyar Monarchia népeinek. A külföldi antant hatalmaknak – elsősorban Franciaországnak, Nagy-Britanniának, Oroszországnak – nem kellett Közép-Európában egy katonailag és gazdaságilag erős ország. S ez volt Magyarország. Nem volt érdekük egy virágzó Közép-Európai állam, ezért kellett szétszedni darabokra bármi áron. Nem számított, hogy az ezer éves királyság kétharmadát és a magyar származású lakosság több mint a felét elszakították az anyaországtól. Ennek folytatása finomabb eszközökkel a mai európai politika.

Ezért történelmi érdeme Orbán Viktor magyar miniszterelnöknek, hogy egyben tartja az elszakított országrészek magyarságát és a világ különböző részein élő magyarokat. S ezt, az állítólag megváltozott bolsevista, kozmopolita, internacionalista liberalizmussal, nem tudná megtenni.

Magyarországon létrejött egy illiberális állam, egy valódi állam és politikaelméleti modell, egy sajátos kereszténydemokrata állam – jelentette ki Tusnádon Orbán Viktor. A magyar miniszterelnök előadásában rámutatott: az a tétel, hogy minden demokrácia szükségszerűen liberális és a kereszténydemokráciának liberálisnak kell lennie, egész egyszerűen nem igaz. Azt is hozzátette: a liberális demokrácia addig volt életképes, amíg a keresztény alapjait el nem hagyta. Addig, amíg a személyes szabadságot és a tulajdont védte, jótékony hatással volt az emberiségre. Amikor elkezdte felszámolni azokat a kötelékeket, amelyek az embert a valósághoz élethez kötik, megkérdőjelezte a nemi identitást, leértékelte a vallási identitást, fölöslegesnek minősítette a nemzeti kötődést, tartalma radikálisan megváltozott – fejtette ki a miniszterelnök, aki kiemelte: a mögöttünk hagyott 20, 30 évnek Európában ez a korszelleme. Orbán Viktor beszélt arról is, hogy amikor támadják, kritizálják őket a liberális demokrácia hívei, akkor nem vitatkoznak, hanem a gyűlölet szól a bírálókból.

Nem egyszerű. Azok gyűlölködnek, akik a múlt század  kilencvenes éveiben a „Tégy a gyűlölet ellen!” mozgalmat elindították.

Az SZDSZ állt ennek az élére. Már akkor lehetett tudni, hogy ez az egész hazugság, félrevezetés volt. Hiszen pont ők, a liberális Kornis Mihály író mondta ki, egyben leleplezve magát, a kortárs liberalizmus krédóját: „Mi sokkal jobban gyűlölünk titeket, mint ti minket.” Vagyis szó sem lehet vitáról, nézetek egyeztetéséről, mivel mindent felülír a gyűlölet.

Bocsánat, ennek mi a köze van a szabadelvűséghez?

Orbán Viktor nagyívű filozófiai magyarázata szerint az illiberális politika értelme nem más, mint a keresztény szabadság. A miniszterelnök kijelentette: a keresztény szabadságért dolgozó politika arra törekszik, hogy megvédjen mindent, amit a liberálisok elhanyagolnak, elfelejtenek és megvetnek. S úgy gondolom ez a lényeg. Orbán, mint szokott, messze lát, mert ezt szögezte le: „az előttünk álló 15 évet azzal fogjuk eltölteni, az lesz a nemzedéki küldetésünk, hogy szembeforduljunk a liberális korszellemmel és a liberális internacionalizmussal”. Megjegyezte: „a pálya ugyan feléjük lejt, de a mi oldalunkon van az, amit szépnek, szabadnak és igazságosnak lehet mondani, és keresztény szabadságként foglalhatunk össze”.

Hozzátenném, hogy bár Magyarország látszólag egy idegen test Európában, mégis több mint ezer éves keresztény történelme jogán a magyar, a legeurópaibb nemzet Európában. Politikai cselekvéseink évszázadok óta minket igazolnak. Amikor bennünket igaztalanul bántanak, tessék ezt figyelembe venni!

Facebook hozzászólások

Ez is érdekes

Mondjuk ki! A kommunisták meggyalázták 1956-ot!

Hagyjuk azt a dajkamesét, hogy a kommunistáknak, a reformkommunistáknak volt döntő szerepe a forradalom-és szabadságharc …

11 hozzászólás

  1. Már csak az egyhangúság megtörése okán is jobb lenne, mint az anarcholiburnyák!

  2. Dékány Ilona

    Többedszerre hangsúlyozom : 1896-ban egy szélsőséges népcsoport kidolgozott egy “Jegyzőkönyvet ” , aminek megvalósításához először Oroszországban látott hozzá , majd Európa országaiban —-Németországban , Magyarországon stb. Miután két világháborúban meggyengült az emberek “immunrendszere” , képesek voltak megteremteni Trianont , majd 1945-től a szovjethatalmat . 1990-ben történt változás , de elmaradt a “nagytakarítás” , így tovább élhették —mégjobb !—életüket a régi–új elvtársak . MDF ! Több kárt okoztak , mint jót . —Példa erre “ibolyka és táskahordozója karcsika “, akik 2006-ban úgy fordítottak hátat , mintha megsértődtek volna a második “vereség ” miatt . /Tessék figyelni a “kesehajú” ténykedését !/ Szinreléptek tehát az 2005-ös csoport “génjei” , akik gyalázatosabbak , mint a “kunbélák ” , pedig azok is próbálkoztak . Persze , hogy gyalázzák , gyűlöletkeltéssel bombázzák Orbán Viktort és a kormányát , hiszen komoly ellenállást tanusít minden hazaáruló cselekedettel szemben . Mellette áll az ország jórésze , ezért orbitális hatudozással , —-a “Jegyzőkönyv előírása szerint “— sok–sok “civilszervezet “-en keresztül próbálják elhitetni az elégedetlenekkel a rágalmakat . Igen , a gyűlölet a főfegyverük ! Sajnos elég sok olyan ember él közöttünk , aki képtelen különbséget tenni a valóság , és a hazudozás között . Ezért nagyon fontos a fiatalok hazaszeretetre nevelése , a Hit megerősítése , a magyar nép jövőjének érdekében !

    • Susits Piroska

      “Miután két világháborúban meggyengült az emberek “immunrendszere” , képesek voltak megteremteni Trianont” – “A trianoni békeszerződés … az első világháborút lezáró Párizs környéki békeszerződések rendszerének részeként … budapesti idő szerint 1920. június 4-én 16:32-kor írták alá a versaillesi Nagy Trianon-kastély 52 méter hosszú és 7 méter széles folyosóján, a La galérie des Cotelles-ben.” https://hu.wikipedia.org/wiki/Trianoni_b%C3%A9keszerz%C5%91d%C3%A9s
      “nagyon fontos a fiatalok hazaszeretetre nevelése , a Hit megerősítése , a magyar nép jövőjének érdekében !” KAPTAK is példát: “Ide jó idegek kellenek. Nem ahhoz, hogy az álláspontunkat képviseljük, mert az, mint a miniszter asszony bemutatta már korábban lehetséges, hanem, hogy ne nevessük el magunkat, és a kikacagással ne sértsük meg a partnereinket. Ez a legnehezebb. Ehhez kellenek jó idegek és önuralom. Itt van például rögtön az előttünk álló időszak, amikor a finn barátainkkal fogjuk értékelni a magyar jogállamiság helyzetét.” https://www.kormany.hu/hu/a-miniszterelnok/beszedek-publikaciok-interjuk/orban-viktor-beszede-a-xxx-balvanyosi-nyari-szabadegyetem-es-diaktaborban

  3. Vajda Miklós

    Ma azt éljük meg, amit a nagyszüleink és a szüleink az ő idejükben. Akkor keletről, most nyugatról támad a bolsevizmus, csak más ideológiával. De a cél ugyanaz. Elvenni az emberek hitét, a családok és a nemzetek múltját, a gyökereit, a kultúráját a vallását, és nem utolsó sorban a vagyonát. Megteremteni az egy központú világrendet, amelyben már csak önálló gondolkodásra képtelen konzum idióták vannak.
    A nyugati civilizáció alapjait támadják, mert a globális tőke terjedésének a nemzetállamok, a határok, a családok a gátjai, mert azok kevésbé jó fogyasztók.
    A téveszme az, hogy minél szabadabb vagy, annál többet vásárolsz, és ettől boldogabb leszel.
    A civil szervezetek lázas igyekezettel sugározzák az agyunkba a másság, az idegenség tiszteletét, a demokrácia és az emberi jogok védelmében. Ha nem szereted a liberálisokat, nem vagy demokrata. Ha nem vagy demokrata, akkor mi más lehetnél, mint náci.
    Egy társadalom lerombolása szinte mindig a kultúrán keresztül történik. Az állam tradicionális tartópilléreinek szétverése, erejének meggyengítése, erkölcsének megsemmisítése a kultúrán keresztül ugyanolyan stratégiai művelet, mint a hadászatban alkalmazott egyéb taktikák. A kultúra is egy módszer a sok közül, felkészíti a társadalmat a változásra, hozzászoktat ahhoz, hogy a rossz tulajdonképpen jó, az aberráció szép, a deviancia kívánatos, a nemi identitás pedig káros.

    • “Ma azt éljük meg, amit a nagyszüleink és a szüleink az ő idejükben. Akkor keletről, most nyugatról támad a bolsevizmus, csak más ideológiával. De a cél ugyanaz. ”

      Sajnos vagy nem, korábban mindenki számára egyértelmü volt a dolgok társadalmi jelentösége és oka, hiszen nyiltan meghirdették a prolet. diktatúrát. A diktatúra diktált, egy, ellentmondás nélküli párt ideológiája értelmében.
      Viszont most a remélt, az annak kinézö szabadság leple alatt folyik ugyanaz. Mivel látszólagosan mindenféle szabadság van, több párt képviseletében, a legtöbbnek mégsem világos még mindig, hogy tulajdonképpen miröl van szó. Amellett hogy azt sem tudják lenyelni, hogy vállalkozás esetében meg lehet gazdagodni, ugyanúgy csödöt is mondani. Sokkal nagyobb a szerencsés vagy vagy elhibázott esély jelentösége mint annak idején, amikor föleg azon múlott, hogy az ember tagja e ugyazon egy pártnak vagy nem.
      Ugyanúgy megtévesztö hatású a komcsi idök egyféle, kötelezö kultúrája után a mostani kulturális “sokféleségnek” a valódi természete. Az a hit hogy most szabadon lehet választani a sokféle “jó” közül. A legjobb meg az -ami tulajdonképpen megtévesztö és közösséget bontó- hogy akárki lehet akármilyen, attól még mindig egyenértékü akárkivel.
      Egy Down-kóros serdülönek sikerült bevezetni a célszerü iskolakerülést. Ugyanö beszédet tarthat és kiokíthatja a francia nemzetgyülést arról, hogy a klímát meg kell változtatni, holott az emberi tevékenység által nem lehetséges.
      A példa ragadós. Pontosan ennek a minden felelösséget mellözö egyenlösdiségnek megfelelöen -mert most az számít kultúrának- Trágár Nagy Blanka 18 éves létére polgármester akar lenni. Az ö jövendö polgármestersége ugyan nem fenyeget, de elképesztöen veszélyes, hogy egyáltalán lehetségesek lettek az ilyen ötletek. Elképesztöen veszélyes, hogy hasznosabb dolgok helyett ilyen témák foglalják le az emberek figyelmét. Csehkata újításai, aki egyébként az egészségüggel foglalkozna, Fegyör a tanüggyel, ha odajuthatnának.
      Egy közönséges, egyértelmüen nemzetközi törvényeket megszegö tengeri kalóz egyes német pártok s az államföjük szerint IS a humanitás höse,..
      “A kultúra is egy módszer a sok közül, felkészíti a társadalmat a változásra, hozzászoktat ahhoz, hogy…”
      hogy fel lehet, kell áldozni a közösséget s annak érdekeit az egyéni oltárán.

      • Pont a bolsevizmus lett kifinomultabb és aljasabb. Ezek is többségi véleményt csinálnak a saját eszméjükből, csak más módszerekkel.

  4. A szabadság értékek nélkül semmi. Viszont a szabadság értékeket teremt jószándék esetén. Azaz aki jó annak jár a szabadság. A jó szabadsága, jót szül. (És a szabadság szó minőségjelző nélkül hiányos, félreérthető.)

    • 1. Van-e szabadság a kereszténységben? Nyilván a lelkiismeret aligha működne az összes lehetséges vizsgálata nélkül, tehát gondolati szabadság mindenképp van. Létezik-e szólásszabadság benne? Mivel azt kell tennem mással amit magammal is tennék, ezért semmit nem titkolhatok előtte, hogy ugyanazt ugyanúgy végig tudja gondolni. Viszont a cselekvések már “csak” értékalapúak és a szólásszabadság sem jelenti azt, hogy olyat mondok neki, ami szerintem valamely cél szerint helytelen. A sok-sok szólás jelenti a demokráciát és az, hogy a legfelsőbb felügyelet Isten. Ez méltóságot és bátorságot ad, minden körülményben.
      2. Van-e kereszténység a szabadságban? Nyilván elvileg tetszőleges jelzővel el lehet látni a szabadság szót, például lehet beszélni a gátlások-nélküli szabadságról is. Lehet, de minek. Mert ez aligha demokratikus, aligha félelem-nélküli, aligha jár mindenki számára méltósággal. stb.
      (Lehet játszani, de a lényeg úgyis a gyakorlat. DE!!: Zavaros elméletek mellett, elég nehéz jó gyakorlatot folytatni.)

  5. A keresztyén szabadság minden fölött áll, ugyanis azt nem a jog írja elő, hanem az Isten (morál). Tehát mindenkinek jó.
    Íme egy nagyon jó cikk a témában: https://kerdesek-valaszok.blog.hu/2009/11/22/9_kereszteny_szabalykovetes_vagy_szabadsag

    Milyen szabályokat kell követnem, ha hívő lettem? Mi van, ha úgy érzem, nem tudom betartani, amit Isten szeretne? Mit jelent a Krisztusban való szabadság? Milyen felelősséggel jár ez?

    Jézus egyszer ezt mondta: „Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket.” (Jn 8,30-31.)

    A szabadságról is rengeteg mindent lehetne írni, mert az emberi természet olyan, hogy mindig minden korban és életszakaszban szabad akar lenni, ez az egyik legbensőbb vágyunk. Nagyon sokat küszködünk érte, sokszor azt hisszük elértük, hiszen a mai világ azt hirdeti mindent szabad, mindent ki kell próbálni, de sokszor kiderül, hogy még nem értük el a nagyon vágyott szabadságot. Most ismét csak az alapvető dolgokat és téveszméket szeretnénk helyrerakni.

    A kereszténység NEM szabálykövetés. Lehet, hogy egy kívülállónak úgy tűnik, amikor arról van szó, hogy egy keresztény fiatal (bár a kor mindegy) nem akar berúgni egy buliban, vagy nem kezd rosszindulatú pletykákba, vagy azt vallja, hogy nem kezd szexuális viszonyt házasságon kívül. Teljesen őrület, nem? Ezek a keresztények valami elvetemült önkínzó szabálykövetésben élnek, ami beszűkíti a látásmódjukat, és nekik aztán jó sok mindent látszólag nem szabad. De akkor mit kezdjünk azzal, amit Jézus mondott, hogy az igazság szabaddá tesz minket? Milyen igazság, és hogyan tesz szabaddá?

    Az igazság az, hogy a törvény (a parancsolatok) annyira szigorúak, hogy senki nem tudja betartani őket, tehát ahogy arról már beszéltünk, mi a saját erőnkből nem juthatunk a mennybe. És az is igazság, hogy Jézus meghalt értünk, és ezzel megszabadított lehetetlen állapotunktól és a haláltól.

    Mi az igazság? Az igazság Isten igéje és ígérete, hogy Ő már elhordozta a büntetést, hívőként nem kell megoldhatatlan dolgokat cipelnünk, mert Isten már megoldotta őket, ez az örömhír! 🙂

    Hogyan néz ki ez a gyakorlatban? Amikor megtérünk, olyanok leszünk, mint egy új ember. Isten előtt teljesen tisztán és megigazultan állhatunk, attól függetlenül, hogy előtte milyen disznóságokat műveltünk, és mindezt nem a saját „jófejségünkért”, hanem mert Jézus megtett értünk mindent.

    „Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre.” (2Kor 5,17) Megszabadultunk addigi életünk összes baklövésétől. Ahogy haladunk előre a hitben és Isten megismerésében, megváltozik az életünk, a szívünk, a gondolkodásunk, ahogy azt az előző bejegyzésben is írtuk. Isten nem fogja kitapétázni a szobánkat szabályokkal, hogy ezt meg ezt ne, ezt meg ezt igen. Fokozatosan belülről változunk meg, ahogy Jézushoz válunk hasonlóvá, mert ez Isten célja velünk, hogy egyre inkább rá hasonlítsunk. Miért? Mert Ő olyannak tervezett minket, mint Jézus emberként volt, jónak, hibátlannak. Amikor Jézus itt volt a Földön, bemutatta nekünk, hogy milyenek lehetnénk, ha nem Istentől elválasztva élnénk, hanem Vele együtt, mert bennünk is ez a terv van.

    Pál azt írja „Mindet szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává.” (1Kor 5,12) Pál is felismerte azt, hogy a kereszténység nem szabálykövetés, mert a kegyelem már megszabadított minket a betarthatatlan szabályok alól. A hívő ember szabad akarattal rendelkezik, Isten nem fog útjában állni semmilyen döntésünknek sem. De ugyanakkor tudjuk, hogy nem minden használ, sőt van, ami árt. Szabadságunk nem lehet ürügy arra, hogy bűnt kövessünk el. Isten pont a bűntől szabadított meg, nem maradhatunk hát benne. „Mit mondjunk tehát? Maradjunk a bűnben, hogy növekedjék a kegyelem? Szó sincs róla!” (1Kor 6,1-2)

    Isten, amikor végre meglát minket megújulva, tisztán és igazul, ahogy már olyan régóta várt minket, azt szeretné, ha így is maradnánk, sőt egyre jobbak lennénk. Ő nem szereti a bűnt, mert az össze bűnnel (gondoljunk most a parancsolatokra a 3.-tól) valójában ártunk, magunknak és másoknak, és ez eléggé ellentétben áll a legnagyobb parancsolattal, hogy szeressük Istent és az embereket. Ő nem akarja, hogy ártsunk, sem másoknak, sem magunknak, ha már a kegyelmével megmentett minket, meg is akar minket védeni. Amikor megváltozik az életünk, és Isten értékei kerülnek a szívünkbe, akkor nem azért próbálunk meg nem vétkezni, mert nem szabad, és Isten biztos mérges lesz. 🙂 Hanem mert tudjuk mit tett értünk, mennyire szeret minket, mi is szeretjük annyira, hogy nem ártunk magunknak és másoknak, és nem sértjük meg az Ő igazságát, és kegyelmét.

    Mi legyen, ha valami nem megy, ha úgy érzem, nem tudom betartani, amit Isten szeretne? Nem fog minden kapásból menni, de törekednünk kell, és minden nap kérni Istent, hogy segítsen és változtassa meg a hozzáállásunkat, úgy hogy az a legjobb legyen. Amíg valamiben bizonytalanok vagyunk, vagy érezzük, hogy ez vagy az túl nagy kísértés még, akkor egyszerűen le kell lépni a helyszínről, amikor jön a kísértés. 🙂 Mert amíg nem vagyunk kiforrottak abban a dologban, addig nagyon könnyen elbukhatunk, legjobb esélyt sem adni a bűnnek.

    „Mert ti testvéreim szabadságra vagytok elhívva, de a szabadság ne legyen ürügy a test számára, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak. Mert az egész törvény ebben az egy mondatban teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat.” (Gal 5,13-14)

    Isten útja a szeretet útja. Szabadságunk egy különleges Istentől jövő kitüntetett ajándék, ami megkülönböztet minket az össze többi teremtménytől, de fontos hogy ez a szabadság is szeretetben menjen végbe. Ez nagy felelősség is a társaink felé, a világ felé is. Egy keresztény ember Jézus üzenetét és Isten szeretetét hordozza a világban, ha az emberek azt látják, hogy visszaélünk a szabadságunkkal – bort iszik és vizet prédikál – akkor nyilván nem fogják elhinni, megérteni Isten ajándékát. Példának vagyunk keresztényként a világban, követendő példának. És ráadásul a szeretet hirdetjük! Amikor szeretek valakit nem akarok ártani neki, ezért nem fogom elhagyni a házastársamat, ezért nem fogok lopni, csalni és bárhogy megkárosítani azt, aki a munkáját végzi, ezért nem fogok irigykedni a másikra és megkívánni azt, ami nem az enyém, ezért nem fogok vétkezni a saját és a másik teste ellen így vagy úgy. Nem azért nem teszek meg valamit, ami bűn, mert egy nagy szabályzat fekszik a hátamon, hanem mert szeretetben akarok élni. Ez végül is ilyen egyszerű. Bár valóban nem logikus és eléggé ellentmond a mai világban zajló „mindent lehet következmények nélkül” dolgoknak, mégis ez az igazság. Mert következmények is mindig vannak, de választás is mindig van. „Válaszd hát az életet!” (5Móz 30,19)

    És legyél végre szabad, úgy ahogy azt Isten tervezte! 🙂

    • Az a baj ezzel a “szómágiával”, hogy egy félelmetes világban valóban hatni tud, de ma amikor a veszélyek ugyan nagyobbak de nem olyan egyértelműek, nem fognak. Részletekben még bennünk él a kereszténység, de már nem látjuk át, sose láttuk át, töredezett hagyomány az egész. Az elvesztése is csak annak látható, aki élt benne.

      (( Még 1x: A rabszolgaság korából kitörni akaró emberre hat a szómágiára, de mai “langyos kor” nem lesz vevő rá. Mert a tanítást vagy gyerekkorban kell elkezdeni, vagy valami olyan nyomasztó rabszolgaság kell hozzá, ami a felnőttre is hat.))

      • Valahol a lényeg körül kapiskálsz. Minden eszme szómágiával terjeszti a tanait. A kereszténységnek is megvannak a fanatikusai és azok szintén visszataszító dolgokat művelnek. Nem akarok a középkori eretnek-égetésekre utalni. De a két háború közt a “keresztény kurzus” sokmindenben hozzájárult a háborús propagandához erősítette az antiszemitizmust. Elég keskeny azaz út amelyiken a vallások mentén a pozitiv értékekhez lehet jutni mellőzve a kirekesztést.

Hozzászólás a(z) Dékány Ilona bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük