Középút pedig nincs

Manfred Weber, az Európai Néppárt frakcióvezetője és csúcsjelöltje óriási tévedésben van.

Európai politikai térképen ma van egy balliberális oldal és van egy keresztény, konzervatív jobboldal. Minden más hazugság. Középre manapság nem lehet állni, valahol állást kell foglalni. Aki középről beszél, az a zöldektől, a liberálisoktól, a kommunistáktól és az úgynevezett szociáldemokratáktól kapja a támogatást. Jobboldali ember soha nem támogat íztelen, szagtalan, semleges  középutasokat.

Manfred Weber, az Európai Néppárt frakcióvezetője és csúcsjelöltje óriási tévedésben van. Múlt hét péntek este, a német közszolgálati televízió vendégeként azt nyilatkozta, hogy amennyiben a Fidesz szavazataival tudna csak bizottsági elnökké válni, akkor nem fogadná el a megbízást. Hozzátette, nem szeretne jobboldaliak szavazatával nyerni, ő középről akarja Európa jövőjét alakítani. Ennek kapcsán igaza van Varga Juditnak, a Miniszterelnökség európai uniós kapcsolatokért felelős államtitkárának, amikor azt mondta,  Manfred Weber ezzel a nyilatkozatával vérig sértette a magyar választókat, akik, Európa többi polgárához hasonlóan, egy demokratikus választás során fognak képviselőket küldeni az Európai Parlamentbe.

Most már világos, hogy Weber a bevándorláspárti, álközép baloldal túszává vált.

Végig kellene gondolni, hogy érdemes-e ezt az álsemleges, középutas bajor fickót tovább támogatni. Tudom, tudom, sokkal szörnyübb lenne egy szocialista, komcsi Timmermanst vagy más ballibsit látni az európai bizottság élén, mint Webert, de ez a Manfred nem egy jobboldali karakter, ez egy nyálkás valami, aki sokkal nagyobb kárt fog okozni a nemzetállamoknak, nekünk, mint gondolnánk.

Komcsikkal, liberálisokkal, sargentinikkel küzdeni egyszerűbb, mert minden face to face történik, és azt is tudjuk, hogy a háttérből kik pénzelik őket, milyen megbízásokat teljesítenek. Lehetnek azok megrendelők Soros-féle civilszervezetek vagy más globalista erők; be tudjuk őket azonosítani. Ha ők nem is játszanak nyílt lapokkal, át lehet látni rajtuk.

De ez a sumák német nagyobb kárt fog okozni az egész európai jobboldalnak, az európai civilizációnak, mint eddig bárki más.

Az is elképzelhető, hogy Weber kijelentésével újabb szavazatokat akart a balról, az ingadozóktól szerezni azzal, hogy a Fideszt rémpártnak rajzolta le, de így egyre inkább bele fog bonyolódni abba a meccsbe, amiből nem lehet kiszállni, a hazugságspirálban folytatnia kell a zuhanást.

A Fidesz tevékenysége kereszténydemokrata alapokon nyugvó néppártisága Európában rossz példa, nem szabad követni! – tehát ezt várhatjuk Manfred Webertől, mint csúcsjelölttől.

Ez az ő hivatalos álláspontja.

S még egy dolog. Azzal, hogy nem veszi komolyan Weber úr a tömeges, ellenőrízetlen mígráció veszélyeit, azzal az ultraliberális, család- és nemzetellenes lobbi foglyává vált. Gondoljunk csak a száz évvel ezelőtti kommunista, bolsevista, anarchista ideológusok (Marx, Lenin, Lunacsarszky, Buharin, Trockij, Lukács György, Kun Béla…), egyáltalán a proletkult eszmeiségére. Ebből az ideológiából kizárták a családot. Az 1919-es véres magyar kommünnek akadály volt a család. Első rendelkezésük is családellenes volt.

Mályusz Elemér írja a 133 napos időszakról: „…a család fennmaradása a legnagyobb akadály terveik megvalósításánál. A család biztosítja ugyanis a tradíciók átöröklődését. Ez kapcsolja az egyes embert a múlthoz és ez teszi lehetővé, hogy az individuum az emberiség életének hosszú folyamába láncszemként illeszkedjék bele és hogy egy nagy organizmus élő sejtje, nem pedig az atomizált világ mechanikus része legyen. A családnak erről a jelentőségéről bölcsen hallgatnak a bolsevisták. Ehelyett a családi életben csak gazdasági és szexuális alapokat látnak, amelyek maguktól megszűnnek »egy magasabbrendű gazdasági alap« létrejöttével és egy »szabadabb« nemi élet mellett.”

A lényeg a család szétrombolása. Ez volt a cél száz éve, ez a céljuk ma is.

Ezt a célt szolgálta a Rákosi- és a Kádár-korszakok és ezt a célt szolgálja az Európai Unió liberális, szociáldemokrata, zöld politikája, melynek végcélja Európa felhígítása bevándorlók százmillióival, míg az európai családokat vegetálásra, pusztulásra ítélik. Ezt támogatja kimondva, kimondatlanul az Európai Néppárt utat vesztett politikusainak egy része, köztük Manfred Weber is. Nem véletlenül, hogy az ezzel a tervvel szemben példát állító családpolitikájával  közellenséggé vált Orbán Viktor és Magyarország, valamint olyan országok, mint például Lengyelország vagy Olaszország, ahol a család intézménye szent.

Ennek a küzdelemnek a tetőzése várható az elkövetkezendő években. A család, a nemzet és a gyökértelen globalizmust támogató országok küzdelme. Nem árt tudni, hogy ki hová áll.