Megállt az idő

A magyar kultúra szemléletében, világlátásában 28 éve, a rendszerváltás óta nem változott semmi. Többnyire ugyanazok a megmondóemberek, vagy az általuk kineveltek, indokrináltak irányítják a magyar irodalmat, a magyar képző-és iparművészetet, a magyar színházi világot, a filmipart,  a magyar történelmi múlt feldolgozását, mint anno Aczél György idejében.

Aczél fémjelezte időkben otthonosan mozogtak azok (vagy ideológiailag mozogtak volna, ha éltek volna), akik manapság döntenek kulturális tartalmak megítéléséről, szponzorálásáról, futtatásáról, támogatásáról. Előbb-utóbb ennek a neoliberális, Magyar–Fodor-féle világnak véget kell vetni! Mert ez a fajta, megszokáson, hitbizományokon alapuló kulturális támogatási rendszer egészségtelen, ellene megy a magyar érdekeknek, a józan észnek és árt a magyarság jövőjének.

De mondjuk ki: ahol fát vágnak, ott hullik a forgács.

Olyanok is balta alá kerülhetnek, akik valójában nem érdemlik meg, nem az aczéli kultúrkörhöz tartoznak.

Itt van Szakács Árpád újságíró cikksorozata a Magyar Idők napilapban, Kinek a kulturális diktatúrája? címmel, amivel az elevenébe hatolt annak az elkorhadt, elkötelezett, kártékony „kulturális munkának” – nevezhetjük akár komcsi, SZDSZ-es visszatérésnek –, ami ma Magyarországon folyik. Miről van szó? Arról, hogy a kultúrában (már ahol komoly pénzekről, kitüntetésekről döntenek) csak az a trendi, ami liberális, ami baloldali, ami ferde ízlésű, ami más és ami magyargyűlölő. Erre Szakács Árpád a többi között példának hozta a Kassák Múzeumban rendezett kiállítást, amelyben a véres Tanácsköztársaságot mentegető, történelemhamisító tárlatot rendeztek a magyar állam finanszírozásával, amit a Nemzeti Kulturális Alap illetékes kuratóriuma is támogatott.

A kérdés az, hogy kik a kuratórium tagjai és kik ajánlották a bírálókat ezekbe a jól fizető pozíciókba?

De beindult Lenin rehabilitációja is, mert már csak ez hiányzott nekünk. Tervbe vették, hogy Lenin szobrát (Kiss István szobrászművész alkotása) esetleg felállítanák Szegeden. Az egyelőre még rejtőzködő kommunisták még ennél is tovább mentek. Szakács Árpád cikkéből (Magyar Idők, 2018. 07.14.) megtudtuk, hogy a vörös csillag és a hozzá kapcsolódó különböző önkényuralmi motívumok művészeti feldolgozása sokaknak megdobogtatja a szívét. Egész Európára kiterjedő iparág épült ki, amelynek az egyik budapesti „elosztóhelye” a Knoll Galéria. Ez is komoly állami támogatással működik, akárcsak azok a művészek, akik ellátják „áruval” az üzletet, például Nemes Csaba politikai konceptművész. Az újságíró szerint ő az egyik fő anarcho-kulturmarxista propagátor, természetesen egyetemi katedrával, állami fizetéssel Pécsett.

És sorolhatnánk tovább azokat a balliberálisan elkötelezett kultúrharcosokat, akik szeme előtt a Soros-féle nyílt társadalom lebeg és elborul az egyuk, ha nemzeti vagy magyar művészetről esik szó. Az örökösen „elnyomott” Alföldi Róbert például az országban mindenhol rendez. Most éppen Szegeden mutatkozik be rendezésével, egy kicsit áthallásosra hangszerelt Bulgakov színművel, az Álszentek összeesküvésével. Alföldi a Fidesz választási győzelme után nagy hangon azt nyilatkozta: „itt kő kövön nem marad!” S lám még mindig dolgozik és dolgozhat állami pénzen, miközben az üldöztetéséről hazudozik.

A nagy magyar demokráciában, úgy látszik, mindent meg lehet csinálni.

Azonban látnunk kell, hogy a kultúra irányítói, finanszírozói közül sincs mindenki a másik oldalon, azaz a nosztalgiázó marxista, leninista, liberális, kriptokommunista oldalon. A hulló forgácsok közé került Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója, aki Budapestre hozta Frida Kahlo, a mexikói kommunista fotelforradalmár festményeit. Róla köztudott, hogy Trockij rajongója volt, férjéhez hasonlóan Frida is mélyen hitt a kommunizmusban. Nagypolgári villájukban, ahonnan a szegényekért, a nincstelenekért aggódtak, az ágyuk fölé tűzték Lenin, Sztálin, Marx és Trockij képeit. Trockijt később az ágyukba is.

De ez csak a történet egyik része, a mérleg másik serpenyőjében ott van a művészete.

Picasso is incselkedett a balliberális eszmékkel, ugyan kommunista nem lett. Gyűlölte a falangistákat és a spanyol tábornok-diktátor Francót, és addig nem akart a hazájába visszatérni, amíg Franco él. De számít ez? Festményeivel Európában és a világban új stílust alkotott, a kubizmust, a kék és a rózsaszín korszakot, valamint a többi között megfestette a Guernicát, amely nemcsak a spanyol polgárháborúnak állított emléket, a háború örökös borzalmait jelenítette meg.

A művészetet nem szabad összekeverni, azonos szintre emelni az ideológiai háborúval!

Baán Lászlóról még annyit, hogy hiszem, hogy őt nem Frida Kahlo kommunista elkötelezettsége hatotta meg. Sokkal inkább a művészete. Nem véletlen, hogy éppen Baán László főigazgatói tevékenysége óta láthatta a nagyérdemű Caravaggiotól Canalettóig alkotásait, Rembrandt és a holland arany évszázad festészetét, avagy Picasso grafikáit. Vagy akár a Seuso kincseket.

Szerencsétlen egybeesés ez a megint felszínre tört kommunista nosztalgiával.

Azért nem kell elfelejteni, hogy az „áldott” Aczél-féle kommunista kultúrpolitika olyan nagy magyar alkotókat, művészeket száműzött vagy szorított ki a kultúrából, mint Márai Sándor, Szabó Dezső, Nyírő József, Herczeg Ferenc, Hóman Bálint, Tormay Cécile, Csontváry Kosztka Tivadar, Medgyessy Ferenc, Németh László, Nagy Gáspár, Csoóri Sándor vagy Csurka István. A sort hosszan lehetne folytatni. Egy biztos, ez a fajta, még mindig egyoldalú, szemellenzős  kultúrafinanszírozás és -támogatás nem folytatható tovább ebben a formában, sem a filmgyártás, sem a könyvkiadás területén.

Szeretnénk látni történelmi nagyjainkról (pl. Attila, a hun fejedelem, Árpád fejedelem, Szent István, Szent László, IV. Béla, Nagy Lajos királyok, Hunyadi János, Hunyadi Mátyás…) is filmeket! A nagy csatáinkról ( Pozsonyi csata, végvári küzdelmek a török ellen stb.) is művészi feldolgozásokat. De várat magára költő óriásaink bemutatása (Petőfi Sándor, Arany János, Jókai Mór, Ady Endre, József Attila, Radnóti Miklós…) tényszerű, valósághű interpretálása a magyar ifjúság számára. Unjuk, hogy minden a kommunista félmúltunk mentegetésével, vagy a gyáva avantgárdunkról szól a még Magyarországon se világhírű, oktalanul felkapott kortárs féltehetségeink mellett.

Lenne mit tenni.

Amíg el nem indul látványosan ez a folyamat, amíg a megállt időt nem zökkentik ki fogaskerekeiből, addig van létjogosultsága a Kinek a kulturális diktatúrája? sorozatnak a Magyar Idők hasábjain.

Ez is érdekes

Ne hazudj!

Nem múlik el nap, hogy „újságíró kollégáink” némelyike a Pesti TV megszűnésén ne örvendezett volna. …

9 hozzászólás

  1. “Alföldi a Fidesz választási győzelme után nagy hangon azt nyilatkozta: „itt kő kövön nem marad!”

    Kétségtelen, hogy a liberálisok ott rombolnak, ahol csak tudnak.

    “szeretnénk látni történelmi nagyjainkról (pl. Attila, a hun fejedelem, Árpád fejedelem, Szent István, Szent László, IV. Béla, Nagy Lajos királyok, Hunyadi János, Hunyadi Mátyás…) is filmeket!…..”

    Igen ám! De Vajna kijelentette, hogy “csúnya dolog a kormányt szidni, amikor valaki milliárdokat kap a filmjére”.
    És ebben meredünk. Vajna és stábja szerint nincs magyar rendező, nincs jó magyar forgatókönyv. Hogy miért? Mert aki jó rendező, jó forgatókönyvíró de nem velükbeli, az eleve “tehetségtelen”.
    Mészáros Márta az Aurora Borealis c. fimjének a forgatókönyvét átverekedte valahogy, de a filmből kiordítanak jelenetek, hangulatok, melyek 100% a Hollywood-i filmgyártásban szocializálódott sematikus takarmány termelők keze nyomát őrzik. Mészáros Márta stílusát legyalulni, kifilézni?! Ma a Szindbád még szinopszis szinten sem kerülhetett volna a nagyságos liberális grémiumok elé, és szegényebbek lennénk a 20. század legnagyobb magyar filmjével.

    Az egyik kitüntetett “üdvöske” nyilatkozta, hogy ő szívesen legyártaná (!) a Trianon filmet. Tetszik érteni?!
    Egy olyan alak ajánlja fel magát, aki a milliárdjainkért cserébe első és legfontosabb dolgának tartotta, hogy lerasszistázzon, antiszemitázzon és fasisztázzon minket. El tudja valaki képzelni, hogy az a Trianon film miről szólna, hogy hány ágyjelent, üzekedés, káromkodás, magából kivetkőzöttnek bemutatott, kirekesztő “magyart” mutatna be, olyanokat, akik (ahogy a szemkilövető Szamuely-whiskyt vedelő Gyurcsány kijelentette) “megérdemelték” Trianont! “Állj az élére, és veszítsd el a csatát!”.
    A magyar történelmi filmeket, a legnagyobb magyar írók műveinek interpretálását csak olyanok rendezhetik meg, akik nem ferdítik el, akik egy csavarral nem szúrnak velük hátulról szíven.
    Hányszor vigyorogtak a képünkbe, amikor azt hittük, hogy végre a helyükre kerülnek a dolgaink?!
    Nem elég a miniszter, az államtitkár, az osztályvezető, az összes minisztériumból ki kell söpörni az élő és működő hálózatokat, akik szabályosan kicsinálják azokat, akik a kormány embereiként a kormány fő célkitűzéseit akarják végrehajtani!

    • Nekem megadta az Úr Jézus, hogy míg elolvastam, Huszárik Szindbád szinopszisát és forgatókönyvét a kezemben tarthattam. Alig több mint egy-két oldalas szinopszis. A forgatókönyv a film készítése közben is alakult, formálódott. Hála Istennek, akkoriban nem nyúlhattak bele mindenféle lélek és művészetgyilkos kontárok egy képzőművész-rendező alkotásának a folyamatába. Az a film maga a költészet, a misztérium, a megmaradás, minden művészeti ág szintézise.
      Vajna nyomán a magyar művészfilm (!), mely magyaroknak szól, magyarokról, magyarul, magyar pénzből, eltöröltetett a föld színéről is. Mondvacsinált ürügyekkel még a felvetést is elgáncsolják.
      A nagy művészfilmeket nemcsak azért kötelező megrendezni, hogy milliárdok nézzék. Kötelező azért,
      mint ahogy kötelező minden hagyományunkat megőriznünk és továbbadnunk a következő generációknak.

    • A Gyurcsányi SZDSZ-es(zsidó) idők után Orbán valószínűleg úgy gondolta a zsidó Vajnával legalább is semlegesíteni tudja a liberális “értelmiséget”.
      Hát ez úgy tűnik nem jött össze.Lett ugyan egy oszkáros magyar/zsidó film, DE(!) a rendezője kétségbe is vonta magyar identitását.
      Sajnos úgytűnik a Kádári/Aczéli kommunistákban több hazafiság volt,a művészetekkel kapcsolatban, ezt mutatják a tények:Kőszívű ember fiai,Egy magyar nábob, István a király stb., mint a mai polgári kormány kultúra felelőseiben.

      • Egy uszkár díj volt?
        Konkrétan A Vajna szerelme nem tetszik,vagy valami érve is lenne?
        Azt pedig,hogy a Latabárék idejében akár egy Hippodromot (a lakályt) is filmre vittek,az akkori tv hiány (nem volt) sikeressé tehette. Meg a szereplők,és a dalbetétek. Egy ország énekelte a kis csacska dalaikat.
        Volt még egy furcsaság. Az akkori színészek,énekelni és táncolni is tudtak. Sőt Alfonzó elmesélte,hogy órákig próbált a tükör előtt egy grimaszt.
        A mai színészek,kevesebb időt fordítanak a szerepeikre.
        És most CSAK a színészekről csacsogtunk.

  2. “Márai Sándor, Szabó Dezső, Nyírő József, Herczeg Ferenc, Hóman Bálint, Tormay Cécile, Csontváry Kosztka Tivadar, Medgyessy Ferenc, Németh László, Nagy Gáspár, Csoóri Sándor vagy Csurka István.”

    Bizony, hosszan!
    Egyetértek azzal, hogy Pröhle cinikusan, aljas módon csúsztat és hazudik. Azt szajkózza, hogy “a liberális elitet nem lehet leváltani”.
    Mi az, hogy “liberális elit”? Kik azok, mik azok, kik nevezték ki őket “elitnek” . Azért, mert (Pozsonyit idézve) körbedicsérgették egymást, és kikiáltották egymást nagy írónak, meg legnagyobbnak, meg “írófejedelemnek”, mint a rasszista, magyar -és kereszténygyűlölő Esterházyt? A dramaturgiát a legtöbb darabjában a Csurkától elleső Spirót, aki arra büszke, hogy fölvitte a színpadra a legalja, kocsmai káromkodást?! Vagy a gyermekvédelmis Konrád, aki írt egy közepesnek sem mondható laphalmazt, amit kiadtak kötve-fűzve, és máris íróvá avanzsált?! Ezek nem írók, nem költők, csak anarcholiberális csasztuska gyártók.
    Kívábcsi lennék, hogy pl. Baky Péter, kiváló festőművész mit gondol erről a gyalázatról, amivel szemben neki, nekik is küzdeniük kell, nem széllel, hanem tornádóval szemben.
    Itt van az Újszínház. Dörner György kizárólag magyar műveket mutat be a színházában. Állandó közönsége van, a legtöbb teltháza (és nem a Soros alapítvány, vagy valamelyik társszervezet tölti meg vattával a nézőteret). Hogy van az, hogy a keresztény-magyar kormány ezt a színházat állandóan a pengeélen táncoltatja, a darabjait pályáztatja, miközben mindenféle szutyok pinceodúkban gányolt performanszoknak rendszeres támogatást nyújt?!
    Pröhlét meg le kell váltani. A PIM egy a Kádár-korból ránk maradt, koszlott, lepusztult művelődési ház kívül és belül, de a főleg a programja alapján. Balog is szégyellje magát. Csak reménykedik az ember, hogy amikor Orbán kijelentette, hogy “nem akarok kultúrkampfot”, az nem azt jelentette, hogy lefeküdni, megalkudni, a magyarok száját befogni, látványkultúrát ápolni, a gyökerekig nem hatolni, megakadályozni mindenki érvényesülését, aki magyar/keresztény. Virágozzék minden virág! DE! A többségi nemzet kultúrájának kell a legmagasabbra nőnie, a legnagyobb területen léteznie, a többi színesíti, de főleg a gaz (pl. Schilling és sztahanovista két kezi munkás felesége) nem árnyékolhatja be a szépen, értékeset, azt, a mi kultúránkat.

    Amúgy olvasván Döbrentei Kornél és Petrás Mária neve ott van a petíció aláírói között. De HOL VANNAK AZ MMA TÖBBI TAGJAI?!

    Balogh és Semjén meg sunyítva lapít.

    • Esterházy, Konrád, stb., egymást körbe ajnározó tehetségtelenek. 50 (de lehet, hogy már 20) év múlva senki sem fogja tudni, hogy kik voltak, írtak-e valaha valamit. Még a szintén teljesen szánalmas Kassák (aki “mindenhez is” értett…), vagy Komját (Korach) Aladár szintjét is alig érik el. Nézzük meg, hogy a Rákosit és Sztálint körbenyalogató költőcskék és írócskák (azért se írom ki a nevüket) most hol vannak az ismertségi/olvasottsági listákon. Azután nézzük meg, hogy a 44 éven át szigorúan betiltott Márai Sándor vagy Wass Albert hol áll? Amint azt utóbbi írja: “és miként hirdeti a Biblia/ megméretik az embernek fia/ s ki mint vetett, azonképpen arat…”. Az esterházyk, konrádok, alföldik legfeljebb konkolyt vetettek, így aratni sem fognak.
      Liberális elit nincs, mert az elit szó valódi minőséget feltételez. El kell zárni az állami forrásoktól a magukat liberális elitnek beállító klikket, és hamarosan a körbedícsérési lánc is megszakad, mert egymás torkát is átharapják a szűkös forrásokért. Emellett, persze, Prőhlét, L.Simont, Szőcs Gézát és hasonlókat sürgősen el kell zavarni a magyar kultúrpolitika közeléből. Orbánnak pedig kötelessége a kultúrkampf (ha már Balog és Semjén “lapít”) mindaddig, amíg nemzetellenes niemandok dominálják a magyar kultúrát. Ma (apropó, Nándorfehérvár évfordulója van) már nem a török kezéből kell kicsavarni a zászlót, hanem a nemzetellenes senkik kezéből a tollat/billentyűzetet.

  3. A bölcsészet maga az intrika mező. Átütő erő hiányában intrikával pótolják (az élők) az erejüket. A bölcsész, ha nem tud megélni, akkor éheznie kellene. Ha állami pénzt kap, vagy bármilyen nem a közönség által fenntartott módon megél, akkor nem más mint egy kitartott. Kitartott, eltartott, felszínre nyomott, süllyedésre ítélt stb.

    • Ez most nem “bölcsész ” téma, hanem a magyar kultúra egészét átható, folyamatos invázió.

  4. Nem állt meg.
    Rezesovácsová. Szóval rezesné szabadul.

Hozzászólás a(z) gyozo2018 bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük