Zár! – Nyit!?

A kapkodás soha sem szül jó végeredményt. Tudomásul kell venni, hogy a jobboldalnak erős bázisa van Magyarországon és bármi történik, két és fél millió ember szavazatára mindig számíthat. Az emberek mindig is az őszinteséget értékelték a Fidesz-KDNP-pártszövetségben, amely akkor volt sikeres, amikor nyíltan beszélt. A sumákolásnak, a túlzott kapkodásnak viszont bukás lett a vége 2002-ben és 2006-ban is. Ezt is meg kellett volna fontolni, amikor a kormány a vasárnapi boltzár kérdésében engedett a szocialistáknak és a vélt többségnek.

[rule style=”rule-dotted” ]

A Fidesz, keresztény néppártként, mindig akkor tudta megszerezni a közvélemény rokonszenvét, és ezáltal választást nyerni, amikor világosan, érthetően, célirányosan beszélt. Így történt ez a közelmúltban is, amikor egyértelműen megfogalmazta a Fidesz-KDNP pártszövetség, hogy a népvándorlás, a migránsok korlátlan befogadása, vagy az Európai Unió által javasolt kötelező kvótarendszer elfogadása súlyosan káros a nemzet, Magyarország számára és beláthatatlan következményekkel jár. Ezt a párt politikusai és maga Orbán Viktor miniszterelnök megcáfolhatatlan példákkal támasztotta alá. A legegyszerűbb megfogalmazás, a döntő érv az volt a migránsbefogadás ellen, hogy engedtessék meg minden országnak: saját maga döntse el, kikkel kíván együtt élni. Ez világos beszéd volt.

Amikor viszont sunnyogtak, mellébeszéltek az országgyűlési választások előtt, akkor leszerepeltek.

Emlékezzünk vissza! 2002-ben, majd 2006-ban a túlzott magabiztosság és olcsó szlogenek jellemezték a Fidesz- kampányt, és ezt a pökhendiséget a magyar emberek elutasították.

A 2006-os Gyurcsány-Orbán tévévitában karakteres nemzeti miniszterelnökünk nem a saját arcát adta, bizonytalankodása, halk szavú visszahúzódása gyengeségnek tűnt, holott intellektuálisan lesöpörhette volna politikai kihívóját, Gyurcsányt. A firenzei Niccolo Machiavelli fogalmazta meg az újkor elején a politika lényegét: a politikusban a hatalmat akaró ember új típusát látta meg. A legfőbb érték szemében az erő (virtu) és nem a jó. Szerinte a politikának semmi köze a keresztény erkölcshöz: aki a jót akarja, legjobb, ha nem ártja magát a közügyekbe. Persze a modern politikafelfogás megalkotójának elméletét ötszáz év után meghaladta az idő. Az erkölcsöt, az átláthatóságot, a tisztességet, a jó akarását igenis értékelik ma az emberek a politikusban. Ettől Machiavelli többi ok-okozati összefüggése még igaz lehet.

Niccolo Machiavelli és a korabeli Firenze - A politikai hidegfejűség önveszélyes példája
Niccolo Machiavelli és a korabeli Firenze – A politikai hidegfejűség önveszélyes példája

Ma még nem lehet felmérni, a vasárnapi boltbezárás politikai hozadékát.

Maga a kérdés gazdasági vetülete engem nem nagyon érdekel, de szerintem a vásárlók többségét sem. Így ezt nem is elemezném. Engem inkább az a kérdés foglalkoztat hosszútávon politikailag ki, illetve milyen csoportosulás, lobbi nyer az ügyön? Az emberek úgy értékelik-e majd Orbán lépését, mint aki megfutamodott? Aki az MSZP által szervezett népszavazás következményeitől fél? Vagy azt mondják, rugalmas miniszterelnök, aki képes belátni esetleges tévedéseit, és ha kell gyorsan határoz, hogy kedvében járjon a vélt többségnek, azaz nyit az emberek felé.

Felmerülhet a hétköznapi beszélgetésekben az a verzió is, hogy ez a vita meggyengítheti a FIDESZ-KDNP pártszövetséget. Holott a balliberális ellenzék által kierőszakolt népszavazásnak igazából nem lett volna tétje. Lufi volt az egész. A családok nagyobb része az elmúlt évben már átszervezte életét: megteltek vasárnaponként a játszóterek, az erdei sétautak, a kalandparkok, az állatkertek, a színházak-bábszínházak, a wellness-panziók.

Most pedig, mint derült égből a villámcsapás, újra besoroltunk azoknak az országoknak multibiznisz világába, amiből csak a nagyon gazdagok, a nagyon milliárdosok tovább gazdagodnak, vígan viszik ki a hasznot az országból, miközben az egy-két személyes boltok, családi vállalkozások ismét csúsznak lefelé. Kiknek az érdekeit akarják képviselni? Azoknak a kisebbségben lévő százezrekét, akik hétvégeken nem tudnak magukkal mit csinálni és azokét, akik csak csellengenek, melegednek a plazákban? Nem tudom, mi okozta ezt a rohanást, miért nem lehetett megvárni a népszavazás végeredményét?

Marcus Aurelius, az ókori római birodalom császára, hadvezére, bölcselője írta: „Valami közérdekűt tettem? Hiszen akkor nekem is hasznom van belőle! Tartsd ezt az elvet mindig kéznél, s ne tévesszed soha szem elől.” Ezt is papírra vetette: „Ne kalandozz ide-oda! Bármibe kezdesz, ne térj el az igazságtól, és bárhová visz képzeleted, őrizd meg tisztánlátásodat.” Marcus Aurelius bölcs ember volt, tudott valamit, érdemes rá hallgatni, hiszen egy világbirodalmat képes volt elvezetni és nem is rosszul.

Úgy látom, nem mindig érdemes a szirénhangoknak felülni, vagy vélt erőfitogtatásoknak bedőlni.

A kapkodás soha sem szül jó végeredményt. Tudomásul kell venni, hogy a jobboldalnak igen erős bázisa van Magyarországon és bármi történik, két és fél millió ember szavazatára mindig számíthat. Sőt túl is haladhatja a rá adott szavazatok számait, mint például azt a 2010-es és 2014-es kétharmados győzelme is bizonyítja.

Ezekben a sikeres kampányokban a Fidesz világosan beszélt: érthetően jelezte az IMF, vagyis a nemzetközi bankvilág karmai közé keveredve az ország csődbe juthat a balliberálisok felelőtlen hitel-politikájának köszönhetően. A családpolitikáról és a munkanélküliség felszámolásáról is markáns véleményt fogalmazott meg.

Az emberek ezt az őszinteséget értékelték, mind a két választáson.

Egy egész nemzet megmozdult az első Békemenetnél, amikor arról volt szó, hogy egyes nyugati politikusok, a pénzvilág egy része meg akarja buktatni a törvényesen megválasztott magyar kormányt, és Orbán Viktort. Az emberek megértették a hívó szót, meglátták a krízishelyzetet, hiszen emlékeztek – Európai Uniós nyomásra történt – Silvio Berlusconi olasz miniszterelnök megbuktatására.

A tények azt jelzik, hogy a magyar nem szereti a meghátrálást. Nem tartozik a nemzeti vonásaink közé.

A hírhedt lenini elveket követők tábora – az egy lépést előre, két lépés hátra bolsevik módszere szerint – lavírozhatnak még egy kis időre a politikai térben, kedvük szerint. A magyar nép úgysem veszi őket komolyan, súlytalanok. Lássunk világosan! Sok minden mellett annyi jó is történt az elmúlt huszonhat évben, hogy a magyarok jelentős részét már nehezen lehet bülbül-énekkel átverni. Kifinomultabb lett politikai tapintásuk, kezdik átlátni a sorsukat befolyásoló döntések hátterét is. Azért ne feledjük, itt a Kárpát-medencében, több mint ezer éve államalkotó nemzetként van itt a magyarság. Nagy teljesítmény ez egy néptől. Kellett egyfajta bölcsesség a megmaradásunkhoz.

Erre érdemes támaszkodni! Ellenkező esetben a zárásokkal, nyitogatásokkal könnyen kívül rekedhetünk.

Facebook hozzászólások

Ez is érdekes

Nur nicht beszaren!

Ahogy a művelt német, sváb vagy magyar mondja. Nem mondom, nagy a tét az európai …

4 hozzászólás

  1. A magyarok kényelmesek.
    Ergo,ha nem akarnak hétköznap vásárolni,majd indulnak a plázába,mert ott van műanyag csilli villi játéknak látszó pénznyelő hinta,meg lehet venni gyors ételt is,meg el lehet menni wc-re is. Sőt valami lufiból,még Budát is lehetett látni.
    Megint ide fogják a “szórakozását” szervezni a családnak. Hiszen érdemes a kölköket minél előbb konzumidiótának nevelni.

  2. Ami lemaradt.
    Továbbra sem vásárlok vasár és ünnepnap.

  3. …a világon sztem nem sok olyan ország van, amelynek polgárai hat nap alatt nem tudnak a hetedikre bevásárolni… 😀

  4. zoltan gyula

    Az emberek elvárják hogy “állambácsi” védje meg az erőfölényben levő munkáltatótól, aki kirúgás fenyegetése mellett kényszeríti hétvégi munkára. Természetesen aki szarik a polgártársára, másokra, a közösségre, ahogy a kommentelő teszi, az nem használja az “emberek” kifejezést, vagy tegye hozzá a mgfelelő jelzőt: Az ostoba emberek.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük