Alpári

Az a szólásszabadság, véleményszabadság, hogy másokat emberi méltóságukban gyaláznak, megsértenek?

A stílus maga az ember – Le style, c’est l’homme. Gyönyörű ez a megfogalmazás, és ha szükséges ma is használjuk. Georges-Louis Leclerc, Buffon grófja, francia természettudós mondta 1753-ban, amikor a francia akadémia tagjai közé választotta és székfoglaló beszédében hangzott el ez az ismert mondat.

Hová tűnt manapság a stílussal való foglalatosság, hová tűnt a hangnem megválogatása a magánéletben, a közéletben, a politikában? Terjed, mint a bacilus, a pestis, az ebola, úgy terjed a durva beszéd, a trágárság, a méltatlan kiszólások a mindennapi érintkezésben és megfertőzi, tönkre teszi, lealacsonyítja az egymással való érintkezést. S mindezt lehet tenni következmények nélkül, büntetlenül. Retorika! Hol van ez a tantárgy a magyar oktatásban, amely arra tanított, hogy kulturáltan, emelkedetten tudjál vitatkozni partnereddel, ellenfeleddel. Egyébként retorikát – ha nem is ezzel a megnevezéssel -, de szónoklattant, kiállást, megjelenést tanítanak az Egyesült Államok és Nagy-Britannia jobb iskoláiban.

Mit mondjak? A trágárság nem, hogy nem ,,úri”, de még csak nem is laza polgári. Lakonikusan tudomásul veszem, ahogyan egyesek egymással értekeznek és üzengetnek. Nem viselem el ahogyan az interneten a hírek, publicisztikák alatt a hozzászólók minősíthetetlen hangnemben gyalázzák egymást, gyalázzák az újságíró kollégáimat, bizonyos esetekben engem. Nem tudom felfogni, hogy mi vindikálja ezeket az embereket a trágár szóhasználatra, csupán azért, mert a másik embernek más a véleménye? Erre gondolják azt, hogy ez a szólásszabadság, sajtószabadság?

Az a szólásszabadság, véleményszabadság, hogy másokat emberi méltóságukban megsértenek, gyaláznak? Magam részéről az engem ért sértéseket szó nélkül hagyom – legyenek boldogok a lelki szegények. Mások a gyalázkodásokat azzal válaszolják meg, hogy letiltják az online-on a hozzászólást. Ha az internetezők nem vitatkozni akarnak, nem véleményt cserélni, véleményeket ütköztetni, hanem egymást elküldeni a melegebb éghajlatra, akkor mi értelme van az egésznek? Miért kell tönkre tenni ezt a csodálatos kapcsolatteremtési lehetőséget?

Nem csoda, hogy ez a durva hangnem uralja az internetet és a közösségi oldalakt, ha némely a politikus, közéleti szereplő is elengedi magát. Rossz példát mutatnak, amely ragadós. Ez mondhatni a rendszerváltás után terjedt el a közbeszédben, a politikai életben is. Nem kímélve az ország házát sem, a parlamenti szócsatákat. Ha nincs érv, akkor jön az anyázás. A csúcspontját eddig Gyurcsány öszödi beszéde tartja, ahol 2006-ban az akkori miniszterelnök az MSZP frakció ülésén elengedte el magát: k..va ország, k..va életbe. Beszéde végén közvetlenül fejezte be: ,,az egymás között fa..kodás miatt veszítjük el népszerűségünket. Kell még valamit mondanom, Ildikó?”. Négy év múlva már valóban nem volt mit mondania a szocialista pártnak.

Mégis a közéletben, mondhatni politikai életben a legdurvább kiszólás éppen a Fidesz háza táján valósult meg, amikor Magyarország miniszterelnökét egyik volt harcostársa minősíthetetleül trágár szavakkal minősítette. És nem egyszer, hanem folytatólagosan. Legutóbb a napokban. Ha visszatérnék valamikori pszichológiai tanulmányaimhoz akkor tudnám minősíteni ezt a viselkedést. De nem teszem. Simicska Lajos vajon tudja, vagy nem tudja, vagy csak nem méri fel, hogy kire hull vissza a káromkodás? Mindenesetre sajnálatos. A legutóbbi parlamenti ülésen Orbán Viktor egy kérdésre így válaszolt: “Minden kérdés megvitatható a magyar politikában, de nem lehet méltatlan helyzetbe hozni sem a magyar közvéleményt, sem a választókat, sem a politika iránt érdeklődőket, ezért a kormány egy bizonyos szint alatt semmilyen vitában nem vesz részt.”

Igen, a bizonyos szint alatt nem is érdemes, mert könnyen közönségesekké válhatunk. Ajánlom egyes káromkodóknak Marcus Aurelius, egykori római császár Elmélkedéseiből egy intelmet: “Beszéd közben a kifejezésre kell ügyelned, tettre buzdulásnál viszont mindig az eredményekre. Az utóbbi esetben arra vigyázz, milyen célt akarsz elérni, az előbbiben pedig arra figyelj, mi a szavak jelentése.”

(A karikatúrát a bőszen káromkodó Lajosunkról a PestiSrácok.hu-ról vettem.)

Facebook hozzászólások

Ez is érdekes

Rólam – először és utoljára

Share Tisztelt Olvasóim! Miután néhányan, névtelenül megbújva, az írásaim után megengedhetetlen módon gyaláznak, hazugságokat terjesztenek …

5 hozzászólás

  1. Matyóné Lakcsik Klotild

    Lajosnak igaza van. A mai politikai elit tagjai elvetemült hímivarsejtek, akik a pénzért és a hatalomért bármire képesek.

  2. macskajancsi

    A ‘politikai gecizmus’ kifejezést az Vágvölgyi B. András újságíró használta először a Fideszre, több mint 10 éve. Szerintem tökéletesen összegzi Orbánék lényegét.

  3. Tökéletesen igaza van H.Rudolfnak.Én is megbotránkozom amikor látom,hogy egyes magát “inteligensnek” tartó ember trágárkodik.

  4. Ha Simicska Orbánnal szembeni ügynökvádja megáll, akkor asszem végképp kidurran a narancslufi.

  5. evrol evre ugyanazon koltoteruletre ter vissza. A tojo vedi korzetet mas nostenyekkel szemben, de egy szaporodasi idenyben tobb himmel is parosodhat. Feszket nem rak, s neveloszulonek gyakran valasztja a nadirigot. Egy feszekbe mindig csak egy tojast tojik, de par napos idokozokben tojasrakasra akar 15 20 feszket is hasznalhat. A szaporodasi idoszak leteltevel az oreg madarak megkezdik vandorutjukat, sorsukra hagyjak fiokaikat. Ennek ellenere a dajkamadarak altal felnevelt fiatal kakukk megsem neveloszu­leivel vonul az afrikai telelohelyre, hanem igazi szulei vonulasi utvonalat koveti.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.