A rendszerváltozás a vérüket hullató, hosszú börtönéveket is letöltött ötvenhatosok számára nem hozta meg az áhított változást, függetlenül attól, hogy sokkal többet kaptak a nemzettől, mint amit egyáltalán remélhettek a kommunista, kádári diktatúra idején. Mégis az 1956-os forradalmárok és szabadságharcosok a több mint negyven évig elszenvedett bolsevista diktatúra után, a szabad választások beköszöntével, a többpárti demokráciában (1990) ugyanazt érezhették, mint azok a negyvennyolcas honvédek a kiegyezés idején 1867-ben, akiket szintén elfelejtettek, kihagytak az egész polgári átalakulásból.

Igazságot 1956-nak!

Tíz éve halt meg, 2005. május 18-án Pongrátz Gergely, a Corvin közi felkelő csoport legendás főparancsnoka. Szimbolikus módon a kiskunmajsai Marispusztán, az általa alapított 56-os Múzeum udvarán kapta a végzetes szívinfarktust.

A rendszerváltozás a vérüket hullató, hosszú börtönéveket is letöltött ötvenhatosok számára nem hozta meg az áhított változást, függetlenül attól, hogy sokkal többet kaptak a nemzettől, mint amit egyáltalán remélhettek a kommunista, kádári diktatúra idején. Mégis az 1956-os forradalmárok és szabadságharcosok a több mint negyven évig elszenvedett bolsevista diktatúra után, a szabad választások beköszöntével, a többpárti demokráciában  (1990) ugyanazt érezhették, mint azok a negyvennyolcas honvédek a kiegyezés idején 1867-ben, akiket szintén elfelejtettek, kihagytak az egész polgári átalakulásból. Nem kellett a politikának sem Pongrátz Gergely, sem Rácz Sándor, sem Dénes János, sem Regéczy-Nagy László, sem Wittner Mária és sorolhatnánk tovább. Csak díszletnek kellettek. A pártok talán féltek attól, hogyha szerepet kaptak volna az ötvenhatosok a politikában, akkor talán még többet akartak volna a rendszerváltozásból, valódi igazságtételt követeltek volna, a gyilkosok, a haza árulóinak megbüntetését, akkor és abban az időben igazi rendszerváltozást. De hát ez  már a múlt,  ez már történelem, elment az a hajó.

Na, ebbe nem tudott bele nyugodni Pongrátz Gergely. Bár az első szabadon választott országgyűlés, a kozmetikázott, egykori sztálinista alkotmány első pontjában leszögezte, hogy 1956 forradalom  és szabadságharc volt – nem ellenforradalom vagy sajnálatos események -, igyekezett javítani a megszenvedett ötvenhatosok életkörülményein (lakáshoz juttatás, nyugdíj-emelés, díjak alapítása, ötvenhatos, érdekvédelmi szövetségek létrehozása stb.), de ez nem volt elég. Pongrátz Gergely, a volt forradalmárok, szabadságharcosok teljes körű rehabilitációját kívánta a politikában, a magyar oktatásban, az irodalomban, a művelődésben, a művészetben, a tudományos kutatásban is. Ezt eddig csak a volt kommunisták (Nagy Imre és társai), a revizionisták kapták meg. Nem véletlen, hogy szeretett volna Budapesten egy önálló 56-os múzeumot – akár a Corvin-közben -, egy közös nagy ötvenhatos emlékművet a fővárosban, a szétaprózott, széthúzó szövetségek helyett egy erősebb érdekképviseletet akart a tényleges volt forradalmároknak. Nem véletlen, hogy az 1956-os Magyarok Világszövetségének elnöke, és az 56-osok Szövetségének tiszteletbeli elnöke lett.

Miután a történelemkönyvekből kifelejtették az életüket kockáztató, benzines palackokat (Molotov koktél) a szovjet tankokra hajigáló pesti srácokat, ezért Pongrátz Gergely létre hozta az 1956-os Pesti Srác Alapítványt, hogy a pesti srácokat soha ne felejtsék el. Miután megunta a politikai csatározásokat a fővárosban – egy tüntetésen, a Horn-kormány idején, Kuncze Gábor belügyminiszter rendőrei bilincsbe verve vitték el  a Corvin közi hőst – leköltözött távol Budapesttől, a Kiskunmajsa mellett Marispusztára, ahol főként saját pénzből bátyjával, Pongrátz Ödönnel és a környékbeli emberek önzetlen segítségével létrehozták a forradalom emlékhelyét a pusztán, az Ötvenhatos Múzeumot. Szemben vele, az út másik oldalán megépült Csete György építész tervei alapján az Ötvenhatos kápolna. Az ökumenikus kápolna belsejében kis téglalap alakú márványtáblákon háromszázharmincnyolc felakasztott hős neve, születése és halálának pontos időpontja szerepel, ezeket a márványtáblákat a hősök falára rögzítették szemben a bejárattal.

Azóta Pongrátz Gergely és testvére, Pongrátz Ödön, 56 hőse is oda került. A forradalom és az elbukott szabadságharc zarándok helyévé vált Marispuszta. Amikor 2003-ban interjút készítettem velük, akkor beszéltek arról, hogy határon túli és a hazai magyar fiatalok részére a tanyasi birtokon nyaranta tábort szerveznek. A miértre Pongrátz Gergely válaszolt: „Szándékunk, hogy az ide érkező gyerekek tanuljanak egy kis magyarságot a határon túliaktól. Nem engedem eladni a forradalmat. Szanyi Tibor egy televíziós adásban azt mondta, hogy szocialista forradalom volt Magyarországon. Még jó, hogy nem azt mondta, hogy kommunista forradalom volt 1956. Ezt nem engedem.  Nem csak Nagy Imre és Maléter Pál nevéhez fűződik a forradalom, nem néhány huligán lövöldözött. Mert ezt így akarják beállítani, és sok esetben sok sikerrel… Jelcin orosz elnök, amikor az Egyesült Államokba látogatott, a televízióban azt mondta, hogy a kommunizmus hanyatlása 1956-ban Budapesten kezdődött el. Hát ehhez a hanyatláshoz mi, a Pongrátz testvérek is hozzájárultunk.”

Hozzájárultak. Pongrátz Gergely emlékének tartozunk annyival, hogy mi, a magyar forradalom szellemi örökösei nem engedjük 1956 átértékelését a baloldali véleményformálóknak. Az igazi hősök a nép fiai voltak, a munkások, az egyetemisták, a pesti és budai srácok, az önfeláldozó parasztság és értelmiség. Ők, akik a vérüket áldozták, ők voltak, akik fegyvert fogtak, akik szembe szálltak a „Mennydörgés” és a „Forgószél” hadművelettel, aminek során több mint százezer szovjet katona, gépesített harckocsikkal, tankokkal, önálló lövegekkel, repülőegységek kíséretével lerohanta Magyarország fővárosát és nagyobb városait. A több hetes hősies fegyveres ellenállás után a világ legnagyobb szárazföldi hadserege fojtotta vérbe az 1956-os forradalmat és szabadságharcot. Ők, a forradalmárok haltak hősi halált, álltak az akasztófa alá, szenvedték el az évtizedekig tartó börtönbüntetést vagy a társadalomból való kirekesztést.

Elég volt, hogy a forradalmat leverők szellemi utódai, a megtorlás végrehajtóinak, haszonélvezőinek késői örökösei ma ugyanúgy élére állnak mindennek, ami Magyarországnak árthat külföldön és belföldön egyaránt. Az árulás egy tőről fakad. Világossá kell tennünk, hogy a volt MSZMP-sekkel, az MSZP-vel és onnan más pártokba szétszóródott híveikkel a közös megemlékezés ötvenhatról, a közös platform a kommunista átmentőknek adna morális felmentést. Azoknak, akik arra építették hatalmukat, elnyomó rendszerűket, elvtársi nomenklatúrás kiváltságaikat, hogy harmincnégy évig az ellenforradalom rémségeivel mérgezzék a magyar nép tudatát és lelkét, majd a rendszerváltozás utáni huszonöt évben a „forradalom szellemétől áthatottan” a „legvidámabb barakk” diktatúráját igyekezzenek igazolni, nos azokkal nincs mit beszélni. Ezért kell újra és újra megadni – Pongrátz Gergely szellemében – 1956 igazságát.

Hétfőn, azaz május 18-án, 11 órakor a Corvin-köz Pongrátz Gergely emléktáblájánál megemlékezést tart az 1956-os Magyarok Világszövetsége és a Corvin-közi Bajtársi Közösség. Mindenkit szeretettel várnak.

Facebook hozzászólások

Ez is érdekes

Rólam – először és utoljára

Share Tisztelt Olvasóim! Miután néhányan, névtelenül megbújva, az írásaim után megengedhetetlen módon gyaláznak, hazugságokat terjesztenek …

4 hozzászólás

  1. Ellen álló

    Igen, akkor mindannyian ellenállók voltunk. Mindenki másnak állt ellent…

  2. Gombapörkölt

    Abszurd módon azok hivakozoznak a leghangosabban ’56-ra, akik épp nagy erőkkel árusítják ki az országot a ruszkiknak.

  3. Gyurcsányék? Hiszen el akarták adni a MOL-t,eladták Ferihegyet,az úniós vezetéket megfúrva az orosz gázvezetéket részesítette előnyben és időszakonként kiszaladt Putyin úrhoz megtisztítani az ülepét. Sőt totó kutya meg lesmárolta az Apró villában ugyanezen személyt.
    Szóval országkiárusításban liberálbolsvikok vitték a prímet mindig is.

  4. Az pedig elég nagy szégyen,hogy 56-s múzeuma nincs Budapestnek.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.