Egy rém szavahihető ember

Volt cionista a cionista világmozgalom tagjaként, volt kommunista a Magyar Dolgozók Pártjának, majd a Magyar Szocialista Munkáspárt reménységeként, volt Lukács György tanítványa, aki 1919-ben népbiztosként ártatlan embereket gyilkoltatott, volt szenvedő emigráns Aczél György kedvenceként, mivel ő kaphatott a férjével azonnal kék útlevelet 1977-ben, amikor még senki. Mindig volt külföldön munkája, taníthatott egyetemeken, nem fenyegették meg emiatt itthonról, s amikor a rendszerváltás hajnalán hazajött, harcos liberálisként mutatkozott be az SZDSZ oldalán, azóta is ehhez tartja magát. De jelleméhez az is hozzátartozik, hogy  Hankiss Ágnes által, a Magyar Országos Levéltárban felfedezett és közzétett levélben, amit a mozgalmár a Magyar Szocialista Munkáspártnak írt 1959-ben, elítélte az 1956-os „ellenforradalmat”, és helyeselte annak leverését.

Ő Heller Ágnes filozófus, akadémikus, a megmondó ember, aki nemrégiben a Jobbikot próbálta tisztára mosni, és a zsidózó szélsőjobboldali pártot alkalmasnak találta, hogy a liberálisokkal, a szocialistákkal szövetséget kössön.

A múltja sem patyolatfehér, de a jelenben is mindig tesz valamit, amivel mocskolhatja szülőföldjét, amivel sározhatja azokat a magyar ikonokat, akik – vele ellentétben – valóban számítanak.

Az 1957-ben megjelent, Az erkölcsi normák felbomlása – Etikai kérdések Kosztolányi Dezső munkásságában című tanulmányában megbélyegezte Kosztolányi Dezső munkásságát, kimutatta benne a dekadens polgári erkölcs megnyilvánulási formáit. A hanyatló erkölcsű, dekadens, nihilista polgári osztály írójának nevezi. Könyvével, szellemiségével sokat ártott Kosztolányi megítélésének. Heller azonban ma már nem vállalja a Kádár-korszak hajnalán született művét. De az ilyen karriertől és anyagiaktól vezérelt, elvakult kommunista ideológusok, a liberális kánon vezető filozófusai miatt tették a magyar irodalomban, kultúrában lehetetlenné a többi között Herczeg Ferencet, Márai Sándort, Sinka Istvánt, Nyírő Józsefet, Wass Albertet, Kós Károlyt, Hóman Bálintot. Könyveiket másokkal együtt tiltólistára tették, és csak a rendszerváltás éveiben oldódott fel ez a zárlat. Többen akadémiai tagságukat még poszthumusz sem kaphatták vissza.

Ungvári Tamás szerint – akit nehezen lehet jobboldalisággal, túlzott nemzeti elkötelezettséggel vádolni – Heller Ágnes korábbi marxista ideológiájától és politikai állásfoglalásaitól hiába próbál szabadulni, az akkori és a mai kor szellemében újra kiadni korábbi művét kockázatos (kigyomlálva a Marx-idézeteket), hiszen nincs két Heller. Az akkori nemzedék arroganciájának példájaként feleleveníti, hogy mindenhez értett: Arisztotelészről és klasszika-filológia kérdésekről úgy írt, hogy nem is tudott görögül. Emiatt még az Akadémia is bírálta.

A kacskaringós utat megjárt „szavahihető ember” 2011 márciusában rövid előadást tartott a Európai Parlamentben. Az előadás egyik momentuma (Heller Morvai Krisztina jobbikos EP-képviselő felvetésére kijelentette, hogy 2006 októberében „no one was shot, no one was tortured” – „senkit sem lőttek le, senkit sem kínoztak meg” vagy „senkit sem lőttek meg, senkit sem kínoztak meg”) a kétértelműsége miatt újabb felháborodást keltett a magyarországi közvéleményben.

2017-ben azt nyilatkozta, hogy Orbán Viktor leváltása érdekében a Jobbikkal is össze kell fognia a baloldali pártoknak. Heller meglátása szerint csak így váltható le a kormány.

Heller Ágnes, a szavahihető, a régi bolsevista most megint rátett egy lapáttal, hogy jól bele lehessen rúgni a magyarokba.

Kapitális hazugságai mindent felülmúlnak. Svédország, Brüsszel és Németország után most Spanyolországot találta meg. A zsarnokság, ami Európa szívében születik – ez volt Heller Ágnes spanyol nyelvű írásának a címe, ami az El País nyomtatott kiadásában jelent meg néhány napja. Erről a HVG adott hírt. Heller többször több helyen kifejtette már – az utolsók között magyarul is, 2017-ben az Élet és Irodalomban –, hogy „Magyarországon ma zsarnokság van. Egy zsarnok uralkodik felettünk – akárminek nevezzük is“. Most Heller azt írja a spanyol lapban, hogy Orbán illiberális rendszerét sokan sokféleképp próbálták már leírni, fasizmus, autokrácia, maffiaállam, szupernacionalizmus, de a filozófus szerint itt valami újjal állunk szemben. Ezért használta ő a zsarnokság szót, vagyis türanniszt.

Orbán könnyűszerrel veri vissza azokat a támadásokat, amelyek fasizmusnak nevezik rendszerét, ugyanis léteznek ellenzéki pártok, halálbüntetés pedig nincs – írja Heller, majd hozzáteszi: ugyanígy tesz az autokrácia-bélyeggel is. A populizmus sem találó kifejezés, a populisták nem hizlalnak oligarchákat, így marad a zsarnokság mint leirat, bár más neve még nincs a rendszernek.

Ugyanis az orbáni Magyarország egy modell – állítja Heller Ágnes, a lukácsista iskola jeles képviselője.

Aztán következtetéseivel Heller elér a csúcsra és kemény üzenetet fogalmaz meg: „A választásokon elért győzelem legitimálja Orbánt és kormányát. De ma, a világ számos részén, választanak meg zsarnokokat. Azonban ezek a rendszerek nem demokráciák, hanem zsarnokságok. Ma csak a liberális demokráciákat nevezhetjük demokráciáknak, Orbán illiberalizmusa nem az.”

Heller Ágnes, a tévedhetetlen feje tetejére állítja a demokrácia alapelvét, a népfelség elvét.

Tehát a demokratikusan, az Európai Unió megfigyelői által is szabadnak ellenjegyzett választás nem más mint a diktatúra felé vezető út, s így a parlament által megválasztott miniszterelnök csakis zsarnok lehet. Egy kivétel van, ha a nép liberálisokat, kommunistákat, baloldaliakat, zöldeket , gender hívőket és miegymást választ. Az már  demokrácia. Heller szerint. S higgyük el neki!

Akkor viszont a görög demokrácia is zsarnokság volt. Igaz, a rabszolgatartás miatt nem nevezhető színtiszta modern európai demokráciának. De mégis, a demokrácia bölcsője akkor nem az ókori Görögországban keresendő?

Látszik, a marxista filozófus nem tud elszakadni a gyökerektől és saját szája íze szerint formálja a demokráciákat zsarnoki uralmakká.

Végül spanyol olvasóit azzal fárasztja, hogy a zsarnokok és a zsarnokságaik mindig elbuknak. De az még nem látszik, hogy ez mikor jön el, illetve az is kétséges, hogy milyen állapotban lesznek a magyarok, amikor újra kell kezdeniük – fejti az álmot Heller. Figyelik? A szavahihető megmondó ember túllép minden határon, és nekiáll (le)minősíteni a magyarokat. Milyen állapotban lesznek? Azaz még gyengeelméjűeknek, frusztráltaknak meg vakoknak is gondol minket. De csak addig, amíg a hasonszőrüeket, a liberálisokat, a quislingeket, a labancokat, az idegen érdekeket képviselő hazátlanokat nem fogjuk bejuttatni a hatalomba.

Remélem, ehhez a magyarok többségének lesz néhány szava!

Mindenesetre ez a hölgy a hosszú élete során Rákositól Kádárig, Kádártól Grósz Károlyig, Antalltól Hornig, Medgyessyig, Gyurcsányig, Bajnain át Orbánig, azaz napjainkig mikor szolgálta a hazáját, mikor védte meg, mikor állt ki Magyarország mellett? Az emlékezet nem tud ilyenről.

Eszmetársai a nemzetellenességet már hagyományként folytatják: Újhelyi, Gyurcsány, Jávor, Dobrev, Szabó Tímea, Bangóné és a többi „anyaszomorító” a szégyenérzet nélkül szolgálják a nyílt társadalom, a multikulturalizmus, a bevándorláspártiak és a globális háttérhatalom érdekeit. Heller és elvtársai megalapoztak nekik.

Mi ebből nem kérünk.