Élünk és meghalunk, hát kívánj szép álmokat…

Még mindig fülemben cseng Illés Lajos és Bródy János dala. Egy nyári balatonfüredi koncerten hallottam először vagy ötven éve. Ugyanitt csendült fel Az ész a fontos nem a haj. A rendőrök közben igazoltatták a hosszú hajúakat, a „gombafejűeket”, köztük bennünket is barátaimmal. Civil ruhások kivittek néhány fiatalt további kezelésre. Így éltünk akkoriban, a kádári gulyáskommunizmusban. Egy rossz pillantás a rendőrre és máris igazoltatott, az ellenforradalmárt kereste mindenütt. De tettünk rá, a koncert után mentünk a lányokkal egy kis éjszakai fürdőzésre a Balatonba. Ha valaki persze nosztalgiázik a régmúltról, az 1 forintos lángosról, az 5 forintos sörről, azért ne feledkezzen meg az egyenruhásokról sem, akik a kikapcsolódni vágyók között is, úton-útfélen kérték a „személyazonotosságit”.

Miért jutott eszembe az Élünk és meghalunk Illés dal? Egyrészt azért, mert akkor még élt a legendás Illés -zenekar két kiváló zenésze, Illés Lajos és Pásztory Zoltán, akik jó ideje már nincsenek közöttünk. Talán ők fogalmazták meg dalaikkal azt a titkolt ellenállást, amit az ember érzett a szovjetek által megszállt Magyarországon. Másrészt azért jött vissza emlékeimben ez a régi dal, mert nemrég vesztettük el Lovas Pistát, és most Kerényi Imrét.

Elgondolkodom, hogy milyen hosszan kellene élnünk, hogy minden tervbe vett munkát, elképzelést megvalósítsunk. Bizony, hosszú-hosszú életűnek kellene lennünk. Pista egész életében sokat dolgozott. A rendszerváltás pillanatától harcolt a szólás-és sajtószabadságért, ami csak a balliberális oldalnak volt meg. Küzdelmes út volt, a médiaháborún át, amíg eljutottunk idáig. Komoly szerepe volt, hogy erkölcsi tartásával, szókimondásával, cikkeinek leleplező erejével idáig eljutottunk, azaz súlya van ma már a nemzeti oldal megszólalásának. Lovas István megszállottja volt az újságírásnak, utolsó pillanatig nyolc-tíz helyre is voltak kötelezettségei. Talán ezért tudta megtartani függetlenségét. Munka közben, az íróasztalánál, a laptopjánál érte a halál. Élete nem volt hiábavaló.

Kerényi Imre rendező, véleményformáló és politikacsináló, alig hogy befejezte a Nemzeti Könyvtár századik kötetét, már újabb feladatokat tervezett. Nemrég bejelentette a Gizella-táborok megindítását. Bencsik András szerint a színigazgatói és rendezői pályafutását egy egészen különleges vállalkozással, a magyar kulturális élet felvirágoztatásának szándékával koronázta volna meg. Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház főigazgatója fogalmazta meg legtömörebben Imre életútját: Kerényi Imre nagy kultúrharcos volt. Rá talán most lenne a legnagyobb szükség: a diplomatikus, érvelő, nem taszító, sokakat befogadó (az arra érdemesekre), határozott fellépésére.

Élünk és meghalunk, hát kívánj szép álmokat. Teszem hozzá olyan álmokat, olyan terveket, amelyek megvalósulnak. Boldogok azok, akiknek álmai valósággá válnak. A kérdés mindig az, hogy ameddig élünk engednek-e dolgozni, engednek-e érvényesülni? Vagyunk még sokan, akik emlékeznek arra, amikor alávetettségre akartak taszítani egy egész népet a szülőföldjén. Amikor egy nemzet szájzárral járt, amikor egy nemzetet ki akartak erőszakkal forgatni anyagi és szellemi javaiból. Kövér László szavaival élve: amikor meg akarták hamisítani a múltját és el akarták venni a jövőjét. Ennek a magyar nemzetnek azonban a legkülönbözőbb kínzásokkal, megaláztatásokkal sem tudták megtörni a gerincét, mint ahogy az önazonosság tudatát sem.

Hogy úgy éljünk, ahogyan szeretnénk, ma is mennyi akadályt, rosszindulatot, irigységet kell átlépni, megküzdeni vele. A számunkra legjobb politikai légkörben is mindig ott vannak a háttérben azok a személyek, akik megtestesítik a fékek rendszerét. Bár a dolguk nem ez lenne, megbízásuk nem erre a feladatra szól, hanem a fékek kiengedésére, a szabad cselekvések szárnyalására. A percemberek minden rendszerben ott fészkelnek, de sorsuk a feledés. Ezt a rossz szájízt ki kell öblíteni és újra neki kell fogni az egésznek. Ezért érdemes élni.

Facebook hozzászólások

Ez is érdekes

Az ötvenhatosok csendesen mennek el!

A ünnepi Polbeatre készülnék október 23-ra, keddre, hogy ötvenhatosokkal beszélgessünk a Revolution 56 kocsmában. Nézem …

7 hozzászólás

  1. Szép álmokat Kerényi úrnak!
    Emlékszem a fertelmes mocskolódásra,ami a libárnyákokból kijött a Nagy Könyv láttán. Csodálom,hogy kibírta.
    Pedig az,hogy ennyire Kódex szerű, Neki volt köszönhető. A törvények,meg a kétharmadnak. Abban is nagy szerepe volt ,s Önnek is.

  2. Bikfalvy Júlia

    Szerettem volna Kovács Krisztián bicskanyitogató módon kezdődő válaszát elolvasni, de a faceboock oldalán nem találtam csak különböző macskákat. Így legalább nem ütött meg a guta, hogy ekkora marhák úgy érzik, hogy a véleményük nagyon fontos. BJ

  3. Kovacs ! Vissza a mocsarba , csuszo-maszo !

  4. Egy ügyes helyezkedő minden rendszerben megtalálja a helyét.

  5. felcsuti tasziló

    Máma már ez se termel több metánt .

  6. Káldi József Miskolc

    http://www.nemzetikonyvtar.hu/gerencser-miklos-voros

    NEMZETIKONYVTAR.HU
    Gerencsér Miklós – Vörös könyv 1. – 2. | Nemzeti Könyvtárhttps://www.facebook.com/kerenyiimr/posts/1956898294562633

    ‎József Káldi‎ – Kerényi Imre
    2017. november 11.
    Tisztelt Kerényi Imre!

    A minap Ön bemutatta a Nemzeti Könyvtár egyik kiadványát, kíváncsi lettem rá, és patinás megyei könyvtárunkból ki is kölcsönöztem.
    Címe:…
    Továbbiak

    BPXV.BLOG.HU
    Rákospalota, Hitler Adolf út és Mussolini tér

    SOROS 88

    Na tessék, most még ez is!
    Lenyúlja az ikonikus számot, a 88-at, ami köztudottan a német ABC nyolcadik betüjének megduplázása, és a HH rövidítésre utal, mely a skinhead és neonáci szlengben a Heil Hitler rövidítésével vág egybe.
    Ha ezt hallja a náci, akkor fejét büszkén felveti, karját az ég felé lendíti és elszánt tekintettel néz a szebb jövőbe, végtére is nem lehet mindenkinek a világ egyik legnagyobb tömeggyilkosa az idolja.
    Leshetnek most a nácik, egy platformra kerültek az Antikrisztussal, aki maga a Sátán, egy túldimenzionált Gyurcsány, aki annyival kártékonyabb, mint amennyivel több pénze van Gyurcsánynál.

    Én nem szerettem, – nem népnemzeti oldalról, hanem komcsi oldalról, de Orbán megszerettette velem.
    Van az úgy, hogy valaki az elképzelésével ellentétes eredményt ér el, mint a példa is mutatja.
    Ha Orbán szándéka érvényesült volna, ez az öreg, okos zsidó ma olyan lenne számomra, mint a Helység kalapácsában Harangláb számára a kukoricagölödin, erre egyre több rokonszenvvel figyelem Sorost, elismerve lankadatlan buzgalmát és áldozatkészségét, melyet ideája, az angolszász típusú polgári demokrácia világméretű elterjesztése ügyében tanúsít.

    Soros – akárhonnan is nézzük – rendkívüli jelenség, aki egyszerre ért a pénzcsináláshoz – és ezen most ne a magyar értelemben vett pénzcsinálást értsük, ami a közvagyon ellopásával egyenlő, hanem a pénzügyi befektetői tehetséget, mely optimális esetben milliárdokat fialhat, s melyet a magyar hivatalosságok a spekuláció szóval szoktak pejoratíve illetni.
    Hogy a világon minden pénzügyi szakember röhög rajtuk emiatt, az persze nem jelent semmit, kutya ugat, karaván halad, emellett ezek a magyar kisdiákok sem tartják magukat távol a pénzügyi spekulációtól.
    Emlékezzünk csak vissza, hogy milyen ügyeskék voltak, mikor néhány évvel ezelőtt a görögökéhez hasonló helyzetünkről értekezve rövid időre bedöntötték a forintot – elég lenne a családnak néhányszáz évre, amit ezzel a trükkel némelyek kerestek – magánszámlákra.

    Soros nem olyan, mint Dagobert bácsi, ő nem abban leli élvezetét, hogy ül az aranyain, vagy lubickol bennük, ha kedve tartja, hanem abban, hogy pénze segítségével a világot megpróbálja saját szája íze szerint megjobbítani, ami a világra rá is férne, hiszen egyre lepukkantabb, egyre élhetetlenebb és egyre embertelenebb.
    Hogy abban igaza van-e, hogy ezt kapitalista alapon és a parlamentáris demokrácia keretei között képzeli – ebben nem vagyok biztos, de még az sem kizárt, hogy így is lehet emberbarát világot létrehozni.
    Persze egy olyan világ, melynek hajtóereje az emberi irigység és kapzsiság, nem okvetlen tetszik mindenkinek, még ha úgy működik is, mint egy svájci óra.
    És Soros tevékenysége sem tetszik mindenkinek, különösen, ha valaki diktátorosdit vagy alattvalósdit játszik, hiszen ha sikeres, akkor korlátok közé szorítja a magánérdekeket, melyek most dúsan burjánzanak, biztosítva ezzel a csüngőhasú uralmát ezer évre.

    Soros, mint a polgári demokrácia híve, ab ovo ellenfele a mai hatalomnak.
    És ezt a suttyó diktátor nem nézi jó szemmel, viszont jól jön neki, hiszen van ki ellen harcolni, van végre a népvándorlásért felelőssé tehető konkrét személy, mert gyűlölködni általában is fincsi, de konkrétan azért sokkal jobb.
    Ki lenne az általános rossz megszemélyesítésére alkalmasabb, mint ez a spekuláns, okos öreg zsidó, hiszen még száz év sem telt el az antiszemitizmus magyarországi szárbaszökkenése óta.
    Történelmileg ez egy másodperc sincs talán.
    Valakit megmérgezni egy másodperc is elég lehet – egy társadalomnak a mérgezésből felgyógyulni évtizedeket, sokszor évszázadokat vesz igénybe.
    Soros komolyan gondolja, amit csinál, ő nem az állam pénzéből osztogat kegyeket, visszavéve magánszámlára a kiosztott pénz egy részét, ő a sajátjából adja, amit ad, és nem viakolorra.
    Valószínűleg lesznek később is még néhányan, akik mindenüket felteszik társadalmi céljaik elérése érdekében, de attól tartok, a modellel van itt baj, azon kellene igazítani.
    Sajnos persze, az érdekérvényesítésre képesek elsősorban a saját érdekeiket fogják érvényesíteni…

    Most azért kívánjunk Soros Györgynek jó egészséget, tisztelegjünk elvhűsége és elkötelezettsége előtt, talán nem lenne baj, ha a világon még sok, a társadalmi haladás iránt elkötelezett ember lenne…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.