Még mindig fülemben cseng Illés Lajos és Bródy János dala. Egy nyári balatonfüredi koncerten hallottam először vagy ötven éve. Ugyanitt csendült fel Az ész a fontos nem a haj. A rendőrök közben igazoltatták a hosszú hajúakat, a „gombafejűeket”, köztük bennünket is barátaimmal. Civil ruhások kivittek néhány fiatalt további kezelésre. Így éltünk akkoriban, a kádári gulyáskommunizmusban. Egy rossz pillantás a rendőrre és máris igazoltatott, az ellenforradalmárt kereste mindenütt. De tettünk rá, a koncert után mentünk a lányokkal egy kis éjszakai fürdőzésre a Balatonba. Ha valaki persze nosztalgiázik a régmúltról, az 1 forintos lángosról, az 5 forintos sörről, azért ne feledkezzen meg az egyenruhásokról sem, akik a kikapcsolódni vágyók között is, úton-útfélen kérték a „személyazonotosságit”.
Miért jutott eszembe az Élünk és meghalunk Illés dal? Egyrészt azért, mert akkor még élt a legendás Illés -zenekar két kiváló zenésze, Illés Lajos és Pásztory Zoltán, akik jó ideje már nincsenek közöttünk. Talán ők fogalmazták meg dalaikkal azt a titkolt ellenállást, amit az ember érzett a szovjetek által megszállt Magyarországon. Másrészt azért jött vissza emlékeimben ez a régi dal, mert nemrég vesztettük el Lovas Pistát, és most Kerényi Imrét.
Elgondolkodom, hogy milyen hosszan kellene élnünk, hogy minden tervbe vett munkát, elképzelést megvalósítsunk. Bizony, hosszú-hosszú életűnek kellene lennünk. Pista egész életében sokat dolgozott. A rendszerváltás pillanatától harcolt a szólás-és sajtószabadságért, ami csak a balliberális oldalnak volt meg. Küzdelmes út volt, a médiaháborún át, amíg eljutottunk idáig. Komoly szerepe volt, hogy erkölcsi tartásával, szókimondásával, cikkeinek leleplező erejével idáig eljutottunk, azaz súlya van ma már a nemzeti oldal megszólalásának. Lovas István megszállottja volt az újságírásnak, utolsó pillanatig nyolc-tíz helyre is voltak kötelezettségei. Talán ezért tudta megtartani függetlenségét. Munka közben, az íróasztalánál, a laptopjánál érte a halál. Élete nem volt hiábavaló.
Kerényi Imre rendező, véleményformáló és politikacsináló, alig hogy befejezte a Nemzeti Könyvtár századik kötetét, már újabb feladatokat tervezett. Nemrég bejelentette a Gizella-táborok megindítását. Bencsik András szerint a színigazgatói és rendezői pályafutását egy egészen különleges vállalkozással, a magyar kulturális élet felvirágoztatásának szándékával koronázta volna meg. Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház főigazgatója fogalmazta meg legtömörebben Imre életútját: Kerényi Imre nagy kultúrharcos volt. Rá talán most lenne a legnagyobb szükség: a diplomatikus, érvelő, nem taszító, sokakat befogadó (az arra érdemesekre), határozott fellépésére.
Élünk és meghalunk, hát kívánj szép álmokat. Teszem hozzá olyan álmokat, olyan terveket, amelyek megvalósulnak. Boldogok azok, akiknek álmai valósággá válnak. A kérdés mindig az, hogy ameddig élünk engednek-e dolgozni, engednek-e érvényesülni? Vagyunk még sokan, akik emlékeznek arra, amikor alávetettségre akartak taszítani egy egész népet a szülőföldjén. Amikor egy nemzet szájzárral járt, amikor egy nemzetet ki akartak erőszakkal forgatni anyagi és szellemi javaiból. Kövér László szavaival élve: amikor meg akarták hamisítani a múltját és el akarták venni a jövőjét. Ennek a magyar nemzetnek azonban a legkülönbözőbb kínzásokkal, megaláztatásokkal sem tudták megtörni a gerincét, mint ahogy az önazonosság tudatát sem.
Hogy úgy éljünk, ahogyan szeretnénk, ma is mennyi akadályt, rosszindulatot, irigységet kell átlépni, megküzdeni vele. A számunkra legjobb politikai légkörben is mindig ott vannak a háttérben azok a személyek, akik megtestesítik a fékek rendszerét. Bár a dolguk nem ez lenne, megbízásuk nem erre a feladatra szól, hanem a fékek kiengedésére, a szabad cselekvések szárnyalására. A percemberek minden rendszerben ott fészkelnek, de sorsuk a feledés. Ezt a rossz szájízt ki kell öblíteni és újra neki kell fogni az egésznek. Ezért érdemes élni.
Szép álmokat Kerényi úrnak!
Emlékszem a fertelmes mocskolódásra,ami a libárnyákokból kijött a Nagy Könyv láttán. Csodálom,hogy kibírta.
Pedig az,hogy ennyire Kódex szerű, Neki volt köszönhető. A törvények,meg a kétharmadnak. Abban is nagy szerepe volt ,s Önnek is.
Bocs liburnyákokból.