Fordulat

Friss még a hír a kultúra világában: Káel Csaba, a Művészetek Palotája (Müpa) vezérigazgatója lesz az új filmügyi kormánybiztos szeptember elsejétől.

Gulyás Gergely azt mondta, Káel Csaba alkalmas arra, hogy eleget tegyen a kormánybiztosi feladatok ellátásának a Müpa vezetése mellett is. A miniszter úgy fogalmazott, az Andy Vajna halálával keletkezett űrt próbálják betölteni. Talán nem véletlen, hogy Káel Csabára esett a választás, hiszen nem előzmények nélküli a magyar kultúrában a feltűnően magas színvonalú szerepvállalása. Amikor 2011-ben átvette a Müpa vezetését, akkor hetven százalékos volt a kihasználtsága. Ma ez 92 százalékos, ami Európában egyedülálló és elmondható, hogy világszínvonalú produkciók valósulnak meg Káel Csaba vezetése alatt. A Müpa sikeréhez hozzájárult a párbeszéd, a közösségteremtés, a műfaji sokszínűség és a minőségi kultúra.

Káel Csaba keveset nyilatkozik a sajtónak, őt inkább a munkái minősítik. Ami először feltűnést keltett, az a Bánk bán világhírű operafilm, amelyet nem kisebb világhírességekkel valósított meg, mint Marton Éva és Rost Andrea. Zsigmond Vilmos Oscar díjas operatőr-rendező vitte filmre e történelmi magyar darabot, amely garantálta a sikert. Akkor 2002-ben, az első Orbán-kormány utolsó évében is fontos volt ennek a drámának a színre vitele, hiszen nem volt másról szó Magyarországon – akár az Árpád-korban, II. András kereszteshadjáratának korszakában, majd Katona József, Erkel Ferenc idejében, a reformkorban –, mint a haza egybentartásáról.

Mert mi volt a legfontosabb? A nemzeti függetlenség, a szuverenitás, a magyar hagyományok, a magyar szabadság, a magyar nyelv, a kereszténység megőrzése.

Ha nem is akarunk átpolitizálni egy-egy irodalmi-történelmi darabot, de az kétségtelen igaz, hogy Magyarországon több mint ezer éve a legfontosabb téma, hogy ne legyünk gyarmat, idegen hatalmak elnyomottai, rabszolgái. S ennek tanulsága, hogy ezekért folyamatosan harcolnunk kellett. Káel Csaba rendezőnek sikerült ebben az operafilmben ráérezni, ráéreztetni, hogy mik a legfontosabb tényezők, erkölcsi értékek a magyarság életében, amit meg kell védeni. Az is tény, hogy a Bánk bán operafilm 2003-ban a második legnézettebb film volt 130 ezer nézővel. A világban pedig még jobban fogadták – a Hollywood Reportertől az India Timesig rengeteg pozitív kritika jelent meg róla. A Variety-ben Robert Koehler közölt róla egyértelműen dicsérő kritikát, Laura Emerick pedig azt írta a Chicago Sun Timesban, hogy az opera és film műfajának eddigi legsikeresebb ötvözése.

De nem kevésbé fontos volt a Munkácsy Mihályról készült dokumentumfilm is (A nap szerelmese), ami pontosan azt dolgozta fel e világhírű magyar festőművész életében, hogy  bármelyen messzire is veti hazánkfiait a sors, a magyar, az mindig magyar marad. Megjegyzendő, hogy ebben a filmben egy kiváló operatőr, Lajos Tamás volt az alkotó társa, aki most számos jelentős film producereként dolgozik. A sok filmalkotás mellett ki kell még emelni a Bartók Béláról és Gyurikáról, Kárpáti György olimpiai vizilabdázóról szóló dokumentumfilmeket.

Nem tudom, mostanában nem beszéltem  Káel Csabával, de valahol, összes produkcióiban érződik, hogy a nemzetegyesítés témakörében dolgozik. Nem véletlen, ő rendezte meg  a Pécs Európa Kulturális Fővárosa nyitóünnepségét, aztán a Sanghaji Világkiállítás Magyar Pavilonjának filmjét, de ott volt a többi között a Miskolci Operafesztiválon, ahol egy régebbi rendezését újította föl, a Purcell Dido és Aeneis-ét, de volt előtte egy prózai bemutatója 2010-ben, a Tivoli Színházban Marlowe Doktor Faustusából. A darab azt a kérdést feszegeti – ezt még a liberális Origónak nyilatkozta Káel –, ami állandóan aktuális, hogy miként adjuk el a lelkünket, jelen esetben a tévén keresztül; akár szerepelünk benne, akár nézzük. 

A sors fintora, hogy 2019 májusában nyilatkozott Káel Csaba az immár a konzervatív Origónak, ahol a Müpa következő évadáról, a nagy sikerrel zajlott 39. Budapesti Tavaszi Fesztivál eredményeiről, világsztárokról, Sir Simon Rattle, a nagy karmester új hangversenyterméről és az építkezés fontosságáról beszélt, nemcsak mint a Müpa vezérigazgatója, hanem egyúttal a Budapesti Tavaszi Fesztivált szervező operatív testület elnökeként is.

Mondhatni Káel Csaba az ars poeticáját megfogalmazta: „viccesen szoktam is mondani, hogy mi is az energiaszektor része vagyunk, csak mi közvetlenül töltjük fel az embereket, hiszen egy-egy koncert, színházi előadás vagy egy táncest elképesztően sok plusz energiát ad. Ilyenkor, amikor egy elképesztően sikeres fesztivált zárunk –  a 39. Budapesti Tavaszi Fesztiválra gondolt –, ez különösen élő és friss tapasztalat. Jó látni, ahogy az előadó-művészet milyen fantasztikusan képes hatni a közönségre: megtörténik valami egyszeri és megismételhetetlen, olyan élmény, amit az emberek magukba építenek, és sok szempontból formálja, segíti őket a mindennapokban is.”

A szakmában sokan úgy látják mostanában, hogy a mozgóképes ipar jó kezekbe kerül.  Az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia tagja, a Nádasdy Kálmán-díjas filmrendező, érdemes művész, a Francia Becsületrend lovagja személyében, a magyar film történetében hetven év után először egy konzervatív, keresztény, polgári gondolkodású ember fogja vezetni a magyar filmipart. Káel Csaba, az új filmügyi kormánybiztos óriási feladatok előtt áll, több évtizedes hiányt kell pótolnia új csapatával, amire nagyon nagy a társadalmi igény. Szükségünk van objektív, tényfeltáró történelmi játék- és tévéfilmekre, amelyek vászonra, képernyőre viszik a méltatlanul elfeledett történelmi hőseinket, nagyjainkat, feledhetetlen történelmi eseményeinket. Káel Csaba óriási feladat előtt áll, amikor létre kell hoznia azokat a nevelési, oktatási filmsorozatokat, aminek elsődleges célja a fiatalok helyes történelmi, irodalmi, művészeti, társadalom ismereteinek gazdagítása.

Irigylem is meg nem is Káel Csabát: a sok munkáért, a küzdelmekért, sikerekért. Ez, ami most történt, a kinevezés, az fordulópont. Fordulópont a magyar kulturális életben és egyfajta szellemi rendszerváltás, ami sokáig váratott magára.

Facebook hozzászólások

Ez is érdekes

Megint jönnek és jönnek…

Ez várható volt. Tudta mindenki, aki Karácsonyékra szavazott – a belvárosi és budai liberálisok,  a …

12 hozzászólás

  1. “Andy Vajna halálával keletkezett űrt próbálják betölteni. ”
    Ránk is fér, ugyanis Vajna szabályosan kivégezte a magyar filmművészetet.

  2. Isten segítse!
    Már nagyon régóta NINCS MAGYAR KEZEKBEN a kultúra. Inkább a szórakozás,szórakoztatás az,ami elhatalmasodott,és ráadásul micsoda népség van a világot jelentő deszkákon?!?! Még Markstein (Markos) cipőfűzőjét sem köthetnék meg,pedig Róla a kortársai is azt tartották,hogy “POJÁCA”. (nem volt az.)
    Amúgy a MAGYAR KULTÚRÁT a népzenei,és egyéb vidéki csoportok próbálták őrizni. (van,ahol sikerrel) Remélem,több szerepet kapnak,ámbár ténylegesen jó előadásokat “termeltek” Diószegiék. Az a csapat önállóan is képes a létezésre. Bízom benne.

  3. Jó hír, bízunk Káel Csabában, kívánunk áldottan szép feladatot a nemzet filmművészetének naggyá tételéhez vagy legalább szívünknek kedves, hazánknak dicsőséget hozó munkájához, annak ellenére, hogy vannak örök károgók, a hivatásos rettegők, akik a nap 24 órájában azt figyelik mibe lehet belekötni, de ez már nem a mi bajunk, éljenek csak a saját “okosságuk” kényszerzubbonyában!

    • Racionálisak. Nem ömlengenek. A tényeket nézik.
      Egyetlen egy, as magyar kultúrában szocializálódott filmrendezőt sem tudsz mutatni azok közül, akiket száz milliárdokkal kistafírozott a magyar adófizetők pénzéből. A magyar filmművészetet eltörölte, helyette az egy témára készült, Hollywood-kompatibilis kultúrgiccset nyomta a pénzünkből.Cserébe leantiszemitáztak, lerasszistáztak minket, kötelező penzumként, köszönetképpen.
      Vajna Hollywood-külsőt csinált a magyar film helyett.
      Havas a biztosíték, hogy NEM LESZ magyar film, nem lesz magyar történelmi panorámafilm, legfeljebb akkor, ha abóől a nyájból meríti, ahonnan ezeket az ifjú titánokat is hozta, s majd ők
      összegányolnak egy Hunyady-típusú aljaskodást, a szemünkbe vigyorogva. Káel közismerten liberális. Mint vezérigazgató az intézményt irányítja majd. A tartalmat pedig Havas, vagy valamelyik, akit esetleg a helyébe állítanak ugyanazok. A kurátorok maradnak, az irány nem fog változni.
      Ez nem fanyalgás. Tény.

  4. Vajda Miklós

    Győző 2018-nak.
    Azért várjuk meg a fejleményeket. Abban igaza van, hogy a magyarországi kultúra irányítása nincs magyar kezekben. Sajnos nem is lehet. Gondoljunk csak Szakács Árpád sorozatára a Magyar Időkben.
    „A nemzeteket úgy likvidálják, hogy legelőször elveszik emlékezetüket. Megsemmisítik könyveiket, műveltségüket, történelmüket.
    És valaki más könyveket ír, más műveltséget nyújt és másfajta történelmet gondol ki nekik. A nemzet aztán elfelejti múltját és nem érti jelenét.” (Hubl)
    Most itt tartunk, és ebből a helyzetből kell felállni.
    Ez egy szabadságharc, amely hosszú szívós küzdelem lesz, és csak lépésről lépésre lehet haladni. Arról már nem is beszélve, hogy kint és bent rengeteg az ellenség.
    Stefka úr összeszedte Káel Csaba eddigi eredményeit, ami azért bizakodásra ad okot.

    • Úgy akarunk felállni, hogy mindig ugyanazoknak a kezében hagyjuk a kultúránk irányítását? Nézd meg, mit művel Ókovács, mit művelt Pröhle, mit művelt Fekete György… sorolhatnánk végtelenig.
      A Maccabi kapott 3 milliárdot. Az Ősök emlékezete egy fillért sem, de ott nyomult szónokolni a fél kormány. A Zsidó Kulturális Fesztivált is kitömjük támogatásokkal, de pl. kapna-e egy Sváb Kulturális Fesztivál ugyanannyit?! Mert a Kurultáj és az Ősök nem kap. Magyar film meg nem lesz.
      amikor szóba került, hogy elemi nemzeti szükséglet a történelmi panorámafilmek megrendezése, akkor azonnal jelentkezett az egyik, ki tudja, honnan idekerült, kistafírozott és díjazott ifjú titán, miután leantiszemitázott, rasszistázott minket, hogy ő akár Trianonról is csinál filmet.
      Az embernek megáll az esze, hogy nem láttok még mindig a szemetektől, nem tanultok.
      Szakács Árpád hallgatólagosan ki van tiltva a jobboldali médiumokból. Vagy te olvastál tőle azóta, hallottál róla? S attól tartok, akár Mező Gábor is a sorsára juthat, hiszen kulcsfontosságú témákban terít. Nem hiszem, hogy Popper leleplezése fájna a jobboldalon, inkább azt sejtem, hogy Mező körül fagyott meg a levegő. Jeszenszky otromba kirohanása háttér támogatást is sejtet, különben hogy került volna ez a liberális bohóc angolna “véleményvezér” a nemzeti jobb közelébe is?!
      minden mindennel összefügg. A vezérigazgató intézményt igazgat. Havas pedig garancia arra, hogy minden folytatódik, amit Vajnáék elkezdtek. Ő sme volt önmagában. Tán csak nem gondolod, hogy csak úgy osztogatták a közepes minőségű filmjeikre az Oscart. Az egy lobbi, melynek ő tagja volt, s minél több díj, annál erősebb ok, hivatkozási alap, hogy ők vigyék a pénzünket.
      Van egy-két ismerősöm a filmvilágból még a 70-es évekből, ádáz liberálisok, óbégattak, amikor Vajna átvette a teljes magyar filmgyártás finanszírozását. Aztán csak figyeltek, hogy mi a filmek fő témája, kik a rendezők, honnan jöttek, kapják a díjakat és gyűlölik a magyarokat. Na, azóta úgy beszélnek Vajna összes kegyeltjéről, titánjairól: “A mi fiaink”.
      Kapsz most “történelmi témájú” magyar filmeket… Ja! Egy lóról, meg bizonyos történelmi helyzetben a Posta bácsi és Mariska néni, meg a kutyájuk sorsáról (ez irónia), no meg, feminista indíttatású filmeket a “hős” felségekről. De nem látsz hiteles filmet Hunyadyról, a csatáiról, Mátyás király életművéről, a pozsonyi csatáról, Atilláról, nem látsz filmet Wass Alberttől… soroljam?!

      • Van valami igazsága, hiszen Szakács Árpád egyik előadásán elhangzott, nincs pénz arra, hogy a könyvét kiadhassa és terjeszthesse. Miért is? Valakinek, vagy valakiknek fel kellene karolni, hogy tovább vigye amit elkezdett!

    • Szerinted mi van magyar kezekben?
      jog? Oktatás? Kultúra?
      Három stratégiai fontosságú fundamentum.
      Ne álmodozz.

    • Ja! És majd nézd meg a Bartókról szóló filmet: hitelesen bemutatja-e a magyar, nemzeti, keresztény zeneszerzőt (minden írása, megnyilvánulása csak és csak is ezt igazolja), vagy mint a nemzeti érzelmeket mellőző, ateista világpolgárnak festik-e le, ahogy azt évtizedek óta hazudják róla!
      Most folyik a forgatókönyv “érzékenyítés, fejlesztés”.
      A végeredményt borítékolom neked.
      A szlogen: “magyar tehetség, magyar zseni nincs; ha mégis van, akkor nem magyar, akkor
      azt hazudjuk, hogy liberális. Ezt nevezik kultúracserének: elhazudni az identitását, és új identitást hazudni neki.

  5. Sok dolga lesz Kael Csabanak, ha rendet akar teremteni a magyar flmiparban. A kormany mindenesetre megtette az elsö lepest,. Sok skert es kitartast, de mindenek elött NEM MEGIJEDNI, mert ellenallas az lesz.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük