Forradalmaink, szabadságharcaink

Kevés nép büszkélkedhet ennyi forradalommal, szabadságharccal, mint a magyar.

A legnagyobbak kétségkívül a Rákóczi-féle szabadságharc, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc, valamint az 1956-os forradalom és szabadságharc voltak. Mindegyiknek volt európai, sőt világméretű hatása is. S mint ahogy minden magyar forradalomnak voltak hősei, úgy minden felkelésnek voltak árulói is.

A legtöbb áruló, a legtöbb quisling – talán a labanc hagyományokat követve –, akik idegen érdekeket szolgáltak, 1956 táján kerültek napvilágra, és szinte kivétel nélkül kommunista vagy balliberális volt. De az is igaz, hogy egységes nemzetként ekkor kívánta a döntő többség, az egész ország lakossága a szabadságot, a függetlenséget, a parlamentáris demokráciát a bolsevizmus ellenében.

Azt már akkor megszokta a magyar nép, hogy a baloldal mindig elárulja a hazát, hiszen emlékezetében élénken élt az úgymond 1918-as Károlyi-féle őszirózsás forradalom és az 1919-es kommün. Akkor is gyilkolták a védtelen, jogaikat védő polgárokat, a „Lenin fiúk” (Kun Béla, Szamuely, Pogány József, Bőhm Vilmos, Jászi Oszkár katonái, ötvenhatban az ávéhások és pufajkások) akkor is szövetkezni próbáltak a megszállókkal (románokkal, franciákkal, szerbekkel, csehekkel stb.) a gyilkolászás közben csakhogy hatalomba maradhassanak.

Egyszóval az 1956-os forradalom- és szabadságharc legmocskosabb, legaljasabb, legádázabb ellenségei maguk a rákosista, sztálinista, kádárista kommunisták voltak. Készek voltak arra, hogy dőljön akár az égbolt Magyarországra, csak visszaszerezhessék hatalmukat. Ezért hívták be a szabadságharc leverésére a szovjet ármádiát.

S valóban ránk dőlt az égbolt.

1956 november 4-én hajnalban, hatvankét évvel ezelőtt „Mennydörgés” jelszóval megindult a „Forgószél” hadművelet, hogy több százezer gépesített gyalogos szovjet katona harckocsikkal, tankokkal, lövegekekkel, repülőegységekkel támogatva lerohanja Magyarország fővárosát, Budapestet és a nagyobb városokat.

Felvetődik a kérdés? Kik árulták el a magyar népet, a forradalmat és szabadságharcot? Kik hívták be a megszálló szovjet hadsereget. Jórészt tudjuk a neveket, de sok áruló neve ismeretlen maradt. De nézzük az árulókat, mert ők a magyar nép árulói voltak. A névsor nem teljes.

Hegedűs András miniszterelnök, aki aláírta a szovjet csapatok behívását. Kádár János, aki otthagyta a Nagy Imre kormányt és kiegyezett a szovjetekkel. Münnich Ferenc, Apró Antal, Bata István, Fehér Lajos, Ferencsik József ÁVH-s ezredes, Földes László, Piros László belügyminiszter, az MDP Katonai Bizottságának tagjai, akik előkészítették a Kossuth téri sortüzet és más sortüzeket, valamint Jurij Andropov szovjet nagykövettel, Iván Szerov szovjet KGB-s tábornokkal megszervezték a forradalom leverését. Marosán György és Biszku Béla belügyminiszter a megtorlások idején a sortüzek folytatását és a még több kivégzést követelték. Gyurkó Lajos tábornok a tiszakécskei és az egri sortüzek elrendelője volt. Rajnai Sándor vezérőrnagy részt vett  a Tökölön tárgyaló, Maléter Pál vezette fegyverszüneti delegáció letartóztatásában. És hosszú még azoknak a személyeknek a névsora, akik elárulták hazájukat.

A kérdéseket folytathatnánk még mindig 62 év távlatából. Ki, kik felelnek azért, hogy Magyarországot 1956 november 4-én megszállta a szovjet hadsereg, s pufajkába bújt ávéhásokkal együtt válogatás nélkül gyilkoltak le a védtelen, szabadságukért küzdő magyarokat a fővárosban és vidéken egyaránt? Kinek a lelkén szárad, hogy a törvényes magyar kormány több tagját szovjet közreműködéssel elraboltak, majd jó részüket kivégezték, börtönbe vetették? Kiket terhel a felelősség, hogy csaknem kétszázezer magyart megfosztottak otthonától és emigrációba kényszerítettek? Kik a valódi felelősök, hogy a rendszerváltás után a gyilkosok büntetlenül megúszták, elkerülték az igazságtételt, a törvényes felelősségre vonást?

Tudjuk, a társadalmi megbékélés csak akkor fog megtörténni, ha kiderül az igazság és nevén nevezzük a felelősöket.

Tény, hogy az 1956-os forradalmat és szabadságharcot leverők szellemi utódai, a megtorlás végrehajtóinak, haszonélvezőinek késői örökösei ma is gátjai a történelmi valóság tisztázásának, az igazság felderítésének. Ma is ezek a szellemi vagy vérbeli örökösök ugyanúgy élére állnak mindennek, ami Magyarországnak árthat külföldön és belföldön egyaránt. Az árulás tehát egy tőről fakad. A háttérben mai is a balliberális oldal áll, céljuk a hatalom megszerzése minden áron – ha kell, Soros vagy a megtévesztett Nyugat segítségével –, csalással, hazugsággal, dezinformációval, hamisítással, erőszakkal.

Így állunk a forradalmainkkal és szabadságharcainkkal.

Jelentős erők érdeke, hogy a magyarság ne lásson tisztán se a múltjában, se a jelenében. Ezek a küzdelmek zajlanak most a megmaradásunkért. Igaz, most még békésen.