Ne bántsd a magyart!

Megjegyzések Szájer József most megjelent könyvéhez

Amikor írom ezeket a sorokat, akkor éppen a finn európai uniós soros elnökség ülteti a nyugati elvárásokból kovácsolt szégyenpadra Magyarországot. Nem először történik ez meg. Volt a portugál kommunista Tavares jelentése, a balliberális zöldpárti Sargentini jelentése, amelyek mind-mind a magyarországi jogállamiság hiányát firtatták. Persze ezek a jelentések nem születhettek volna meg a magyar származású amerikai üzletember, Soros György pénzügyi adományai és a hazai balliberális ellenzék hathatós hazudozásai nélkül. Ma már világos, hogy a magyar szocialisták, Gyurcsány pártja (DK), az LMP-sek, a jobbikosok, a párbeszédesek, most a momentumosok szabályos hazaárulást követnek el, migránspárti, globalista és neoliberális pénzügyi, politikai finanszírozással.

„Amit ma végignézhettünk, az a bevándorláspártiak bosszúhadjárata” – foglalta össze az eseményeket Varga Judit a tegnapi sajtótájékoztatóján Brüsszelben, az uniós miniszterek tanácskozása után, amelyen a szakminiszterek a Magyarországgal szemben indított 7. cikk szerinti eljárásról folytattak meghallgatást. Ami hétfőn történt, az egy több mint egy éve indult támadássorozat hosszú árnyéka – hangsúlyozta a magyar igazságügyminiszter. A tárcavezető emlékeztetett 2015 nyarára, amikor a kormány határozott álláspontjával az illegális bevándorlás ellenében foglalt állást, rögtön a migrációt ösztönző erők célpontjává vált. A meghallgatáson a már jól ismert alaptalan, hazug, demagóg állítások hangzottak el, amelyeket a liberális nyugati média igyekszik hangosabbá tenni – részletezte a miniszter. Magyarországot ezek az erők azért támadják, mert a magyar emberek több alkalommal is elutasították az illegális bevándorlást – tette hozzá Varga Judit. Az igazságügyminiszter kiemelte: az általa vezetett küldöttség tételesen cáfolta a Magyarországról szóló hamis állításokat, ugyanakkor tisztázták a jogi kérdéseket, egyúttal elutasították a hazánkkal szemben alkalmazott kettős mércét. Varga Judit kijelentette, hogy a brüsszeli meghallgatáson a szakminiszterek tanácsa nem fogalmazott meg ajánlást Magyarország számára a jogállamiság kérdésében. 

Szájer József Ne bántsd a magyart! című könyve rímel mindazokra a nemzetközi balliberális, zöld támadásokra, amikre a politikus tételesen válaszol és cáfol. Nem véletlen, hogy a Fidesz-KDNP politikusa, aki 2004 óta tagja, majd alelnöke volt az Európai Parlamentnek, könyvének címét Zrínyi Miklós, Az török áfium ellen való orvosság című politikai röpiratából kölcsönözte. Szájer ismeri a több mint ezer éves magyar történelmet, ezért tud érvelni, ha kell, támadni a magyar érdekek védelmében. Amikor Zrínyi Miklós írja röpiratát 1661 telén, már túl van a hősi eposz, A szigeti veszedelem, a szigetvári hős dédapjának, Zrínyi Miklósnak megéneklésén.

A három részre szakadt Magyarországot ekkor mindenhonnan támadások érik, támad a török, a Habsburgok csapatai és különböző kis népek rablófalkái.

Nem véletlenül fogalmazta meg azt Zrínyi, hogy Ne bántsd a magyart! A császári udvar féltékeny volt a költő, Zrínyi Miklós hadvezéri képességeire, dicsőséges török elleni hadjárataira, mert már akkor szerveződött egy egységes európai fellépés a török ellen. A fővezérséggel Zrínyi helyett az alkalmatlan Montecuccolit bízták meg. 

A helyzet nem sokkal különbözött a maitól, amikor az Európai Unió bevándorláspárti táborának fő ellensége Orbán Viktor és Magyarország. Fő bűnünk, hogy nem akarjuk hazánkba beengedni a muszlim vallású százezreket. Zrínyi Miklós is világosan látta, amikor ezt írta le csaknem négyszáz éve: „Elfussunk? Nincs hová, sohun másutt Magyarországot meg nem találjuk, senki a maga országábul barátságunkért ki nem megyen, hogy minket helyezhessen belé: az mi nemes szabadságunk az ég alatt sohun nincs, hanem Pannoniában. Hic vobis vincendum vel moriendum est. (Itt győznötök, vagy halnotok kell.)”

Milyen gyönyörű sorok ezek, szinte rímelnek mindazokkal a gondolatokkal, amelyek ma is megfogalmazódnak jobboldali, keresztény, nemzeti elkötelezettségű politikusainkban, akárcsak Szájer Józsefben. Könyvében ugyanazok az aggódások, nemzete, népe iránti szeretet található, mint Zrínyiében. Zrínyi megtalálta a török kiűzése elleni orvosságot  (véghezvitelét rejtélyes, korai halála akadályozta meg). Szájer – akárcsak politikus társai, mint Orbán Viktor miniszterelnök – ugyancsak rátalált arra a szerre, ami fékezheti Európa balliberálisainak ámokfutását, és megakadályozhatja a magyarság elárulóinak győzelmét.

Miről is ír Szájer? A bevándorlásról, a Fideszről, Magyarországról, Alaptörvényünkről és Európáról. Az első lapokban mindjárt leszögezi: „Lassan megtanultam, hogy a politikai cselekvés nem akkor lesz sikeres, ha doktriner módon ahhoz keresi az érveket, hogy valamit, amit az emberek akarnak, miért nem lehet megvalósítani… A merev tanokat át lehet törni, a problémák jó része megoldható, csak akarni kell, a tudálékosoktól pedig nem kell megijedni.” Ezt igazolja az elmúlt kilenc év, amikor megszabadultunk az IMF-től, megadóztattuk a bankokat a közös teherviselés érdekében, létrehoztuk Alaptörvényünket a jogállamiság zavartalan működése miatt és ellenálltunk a mértéktelen illegális migrációnak. Ennek folytán a magyarok számtalan méltánytalan, rosszindulatú támadást kaptak, mert megkérdőjelezték az elavult gondolkodást, az uralkodó eszmék (liberális, bolsevista – a szerk.) igazságát.

Az sem volt véletlen, hogy az egykori gyarmattartó nyugatiakkal szemben, akik lenézik a közép-kelet-európai nemzeteket, a magyar kormány megfogalmazta figyelmeztetését: Tiszteletet Magyarországnak Brüsszelben!

Aki nem tiszteli, az eddig pórul járt!

Gondoljunk csak Manfred  Weberre, aki pályázott európai néppárti politikusként az Európai Bizottság elnöki pozíciójára. Aztán azt találta mondani, hogy neki nincs szüksége a bevándorlásellenes és a jogállamiságot elutasító magyarok szavazataira. Nem is kapta meg, de el is bukta az elnöki címet. Nem adott tiszteletet a magyaroknak, akiknek köszönhette a német nép részben az újraegyesítést.

Ez is jelezte, hogy a magyaroknak ki kell állniuk az érdekeikért, mert csak így kapnak tiszteletet, megbecsülést. Ahogyan Szájer írta: „El a kezekkel a magyar Alaptörvénytől! Saját alkotmányunk, országunk nevének az elfogadása a magyarok dolga.” A szerző világosan megfogalmazta, hogy a magyar alkotmányjog az elmúlt sok évszázad során mindig Európa élvonalában volt. A mi Aranybullánk (1222) az angol Magna Charta (1215) párja.  Nem másolat, hanem önálló magyar jogi vívmány. A Magna Charta mind az angol, mint pedig az amerikai alkotmányosság kulcsdokumentuma, amely arról szól, hogy az uralkodót, ha zsarnokká válik, ha megszegi kötelességét, akkor el lehet zavarni. A mi Aranybullánk ugyanezt a gondolatot rögzíti.

A világ másolt ebben minket és az angolokat, s nem fordítva.

Szájer ezzel világosan jelezte, hogy nekünk jogállamiságot nem kell Nyugat-Európától tanulni. Nem véletlen, hogy a sztálinista alkotmánytól elszakadt Alaptörvényünk világosan leszögezte: a közjogi folytonosság 1944-ben megszakadt (német megszállás), majd 1949. augusztus 20-án formálisan is elszakítottak bennünket saját, nemzeti alkotmányjogi múltunktól is. Ezt a németek, az angolok, a franciák, egyáltalán a nyugat-európaiak nem élték át, mert nem kerültek szovjet katonai megszállás alá. Ezért sok mindent nem értenek belőlünk.

A kötetcím és az azt ihlető probléma sem új keletű…

A Ne bántsd a magyart! esszégyűjtemény egyértelműen leszögezi, hogy ami ellen küzdünk, az nem a liberalizmus, hanem a valóságtagadó, a mindennapok normális gondolkodását elutasító, élet-és emberellenes szellemiség, amit évtizedek óta egy szűk kisebbség kényszerít rá Európára. Amire mi törekszünk – hangsúlyozza Szájer – az a jelző nélküli demokrácia, amely tiszteletben tartja a gondolkodás, a szólás szabadságát, védelmezi a védteleneket, és amely nem követeli meg senkitől, hogy dobja el a józan eszét.

 A magyarok ritkán hagyták el józan ítélőképességüket, hacsak a történelem egyes korszakainak erőszakos cselekvései miatt kiesett  a kezünkből a döntés joga. Joggal mondták a második világháború kitörése után, hogy Magyarország a béke szigete volt. Ide menekültek tízezrével a lengyelek, a zsidók és a többi európai üldözöttek. Ma is sokan azt állítják, hogy az Európát elözönlő migránsok milliói mellett Magyarország a stabilitás szigete, erős kormánnyal.

Ezt a nyugalmat, a békés fejlődést akarják megzavarni azok a szellemi utódok, akik 1919-ből, a véres Tanácsköztársaságból, a Rákosi-és a Kádár korszak bolsevista, liberális, diktatórikus hagyományaiból merítenek. Szájer József könyvének végső konklúziója, hogy nem szabad feladni a harcot, a küzdelmet. Szerinte az Európai Unió azért veszítette el korábbi példás problémamegoldó képességét, mert feladta saját múltját, és ezzel sutba dobta több évezredes kormányzási tapasztalatát. Amnéziás lett.

Milyen Európát akarunk? – kérdezi a Fidesz-KDNP politikusa. Egyenlő országok és szabad, együttműködő nemzetek stabil Európáját, a józan ész polgárokhoz közeli unióját! Milyen Európát nem akarunk? – folytatja eszmefuttatását a szerző. Hegemónok uralta, kioktató, fegyelmező, kényszerítő, a polgárait agyonszabályozó, valóságtól elszakadó Európát.

Tőlünk függ, melyiket választjuk.

Facebook hozzászólások

Ez is érdekes

Az árulás napja

Igen, november 4-e volt az a nap, amikor elárulták a magyar népet. A világ legnagyobb …

3 hozzászólás

  1. Szó szerint igaz amit idézel Kiss Máté! Miféle konteó, ez maga a rögvalóság!

  2. Vajda Miklós

    Aki nem ismeri a népének a történelmét, az arra ítéltetik, hogy újra átélje azt.
    Ezért nagyszerű Stefka istván ismertetője Szájer József könyvéről. Remélem, még időben érkezett a helyhatósági választások előtt.

  3. Kőhidi Róbert

    Jó ez a könyv, biztosan jó. Tény, hogy hiánypótló, bár a hazaszeretetet nem könyvekből tanultuk.
    De azért van itt más is. Tisztelem Szájer József munkásságát és igazán örülök annak, hogy hazánk verejtékes brüsszeli képviselete és a komoly érdekérvényesítő tevékenység mellett jutott ideje ezt a könyvet megírni. Tényleg hiánypótló.
    De tény az is és roppant dühítő, hogy a tehén bolgár Dobrev, a hazudós Cseh Katka, a simogatós apuka elől Brüsszelbe menekült Annuska, meg ez a piros fejű tetű Újhelyi eddig még is csak eredményesebben lobbiztak Brüsszelben mint Szájer és társai. Sajnos tagadhatatlan tény, hogy a hazaárulók a polgári jobboldal számára roppant kínos eredményeket tudtak elérni.
    Méhg hány kétharmados támogatás kell, hogy a harc egyszer már a mi javunkra dőljön el?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük