Patkány patkányért kiált

Nem jó üzenet a patkányozás. Főként itthon.

Amikor Bangóné Borbély Ildikó szocialista országgyűlési képviselő azt mondta az ATV műsorában, hogy azért nő a Fidesz szavazótábora, mert sok a patkány Magyarországon, akkor ez a félreérthetetlen megjegyzés kiverte biztosítékot. Kocsis Máté a Fidesz parlamenti frakcióvezetője elsőként reagált: teljesen egyértelmű, ami elhangzott, azt egyféleképpen lehet csak érteni, az ellenzéki politikus lepatkányozta a Fidesz mintegy három millió szavazóját. Ha Bangóné Borbély Ildikó önként nem adja vissza a parlamenti mandátumát, akkor az MSZP illetékes testületeinek kell visszahívnia, a magyar közélet nem teheti elfogadottá a választókkal szemben ezt a hangnemet.

A botrány az ellenzéki sajtóban már kiverte a biztosítékot, a kormánypártisággal megalapozottan nem vádolható Mérce lemondatná a képviselőt, ugyanakkor mások mellett a HVG, az Alfahír, a 444, a Nyugatifény, a Magyar Narancs szerint is egyértelmű, hogy a politikus a Fidesz szimpatizánsait sértette meg. A Momentum, a DK és más ellenzéki pártok is elfogadhatatlannak nevezik ezt a kijelentést, egyedül az MSZP nem határolódott el a szocialista politikustól.

Az, hogy valamelyik balliberális képviselő átlépi a vörös vonalat, az várható volt.

Az MSZP-Párbeszéd, a Jobbik, az LMP egyáltalán az ellenzék erőszakos fellépése az Országgyűlésben, a parlament előtt, az MTVA  elfoglalásának kísérlete, fenyegetőzés akasztással, börtönnel, Magyarország lejáratása az Európai Parlamentben mind-mind előre jelezte, hogy valahol elszakad a cérna.

Azt mindig is tudtuk, hogy a szocialisták, liberálisok, egyáltalán a kommunisták lenézik a választóikat, semmibe veszik akaratukat, végtelenségig kihasználják híveiket, képesek az erőszakra is (lásd 2006-ban Gyurcsány rendőreivel a békés tüntetőkre támadt, lövetett), de arra nem számított senki, hogy eljutnak a jobboldali, nemzeti szavazókhoz, akiket az egyik leggusztustalanabb állatfajhoz hasonlítanak.

Miért írtam az elején, hogy miért nem jó üzenet, ha patkányoznak Magyarországon? Ennek történelmi hagyományai vannak. Éppen százegy évvel ezelőtt ragadta magához a hatalmat Budapesten a szabadkőművesség. Ekkor már évtizedek óta folyt a több mint ezer éves keresztény magyar állam elpusztítására irányuló aknamunka. Az egyre elvaduló magyar- és keresztényellenes uszítás főképpen Budapesten megteremtette azt az országszerte ugyan kisebbségben lévő, de harsány és erőszakos társadalmi bázist, aminek segítségével 1918. október 31-én a hazaáruló Károlyi Mihályt maguk előtt toló nemzetvesztők megragadták a hatalmat.

Herczeg Ferenc írja gróf Károlyi Mihályról: „A nemzet méltósága egy degenerált hazardőr kezébe volt letéve. (…) Magyarország életének legtragikusabb órájában, midőn szükség lett volna a nagy elődök minden hitére, hazaszeretetére, bölcsességére, bátorságára és ékesszólására, egy politikai szövetkezet cinizmusa ezt a démoni dilettánst taszította ki a világtörténelem színpadjára.” A polgári radikális sajtó, Az Est, Kéri Pállal az élen nyíltan gyilkosságra uszít. A budapesti utcákat ellepte a fosztogató, erőszakoskodó csőcselék. És közben Magyarországot, látva hazánk bénultságát, több oldalról ellenséges támadás érte.

A többit tudjuk: a degenerált vörös gróf száz éve 1919 márciusában átadta a hatalmat a kommunistáknak, akik addig Magyarországon sohasem tapasztalt brutális terroruralmat vezettek be. Kun Béla, Szamuely és társaik válogatott kegyetlenséggel gyilkolták a magyarokat, hátba támadták az Erdélyt védő Székely Hadosztályt. 1918-ban a gyalázat, a gyávaság, az aljasság, a magyargyűlölet uralta el Magyarországot. Az akkor történteket teljes joggal nevezte a két világháború közötti hazafias közvélemény patkánylázadásnak. A világtörténelemben sem azelőtt, sem azóta nem fordult elő, hogy egy megtámadott ország vezetői önvédelem helyett lefegyverzik saját katonáikat. (Forrás: Demokrata, Ágoston Balázs, 2018.10.31.)

Ez volt az egyetemes magyar történelem legundorítóbb hazaárulása.

A baloldali csatornasajtó, a patkánylázadás vinnyogó hada ekkor már nem ismer gátlásokat. A nemzetet, Magyarországot megtagadják, részt vesznek Magyarország feldarabolásában.

Ezért óvatosan kell bánni a patkányozással kedves csepeli szocialista politikus, mert vannak még ma is Magyarországon sokan, akik tudják, hogy kik a patkányok? Országot szétrobbantani akaró, nemzetet eláruló, nemzetvesztő politikusok, akik nem a  jobboldali, konzervatív, keresztény, nemzeti oldalon állnak. A balliberális oldal, a kommunisták 1945-től 1956-on át egészen a rendszerváltásig továbbra is a véres terror, a diktatúra, a szellemi elnyomás eszközeivel éltek. 1919 szellemi örökösei mint Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Farkas Mihály valamint Kádár János, Apró Antal és Aczél György megbocsáthatatlan bűnöket követtek el a magyar nép ellen s felbecsülhetetlen károkat okoztak Magyarországnak. Ezeknek jogutódai a mai balosok, akik nemcsak Magyarországon, de az Európai Unióban és szerte a világban rossz hírét keltik a magyarságnak, Magyarországnak szintén minden igyekezetükkel folytatják kártékony tevékenységüket. Ez a viselkedés amit lehetne valamivel jellemezni.

Aztán miért nem kellene patkányozni Bangónénak? Mert vannak más rossz emlékeink is. Ilyen rossz emlék az is, amit az 1956-os forradalom és szabadságharc elítéltjei, rabjai tártak fel. Azokat, akik besúgtak a börtönben, a vamzereket, az árulókat patkánynak nevezték. Ismert, a rendszerváltás egyik vezető politikusa, aki ezt a becenevet kapta a börtöntársaitól.

A patkányozás visszaüthet.

Ezeket a helyesírásáról elhíresült – „folytani”(fojtani), „miket”(minket) – csepeli politikusnak a történelemből tudnia kellene. Lehet, hogy az iskolai tanórákról is hiányzott? A magyar nép döntő többsége kimaradt a negyven évig tartó ügynökvilágból, de tudta azt is, hogy kit kényszerítettek jelentéstételre s kit nem. Persze azokat megvetette, patkányoknak tartotta, akik kényszer nélkül, önként vállalták ezt a szerepet. Ismerjük azt a mondást: tolvaj tolvajért kiált… Inkább nem folytatom.